7. Fejezet ~ A döntés

Sziasztok!

Hú, elnézést kérünk a késésért és persze minden helyesírási hibáért, ami eddig volt és lesz is ezek után. Próbáljuk mindig átfutni a szöveget, de van, hogy nem sikerül kétszer, csak egyszer, és marad benne egy-két elírás. Tényleg bocsánat. Úgy rá van állva az agyunk, hogy észre sem vesszük, ha pl "rengeteg" helyett "rengetek" van. :"D Tudjuk mit akartunk írni, és azt hisszük az is van írva :D

Köszönjük a komikat.! Ezt a fejezetet már szándékoztuk hozni hamarabb, de írótársam augusztus utolsó hetében volt elfoglalt én pedig az előző héten. Új fejezetet ismételten akkor hozunk, ha lesz két különböző embertől komi.

Ha minden jól megy jövőhéten, ha nem, akkor utána, de igyekszünk. :)

Addig is lájkolj minket a Facebook-on.

Katt & Lájk

Puszi: Alice & Katherine

Alice szemszöge:
Miután Katherine elment a városból, hazavittem Jasper-t hozzánk.
- Nem túl nagy, de az én szobám. Imádom – sóhajtottam boldogan.

- Nagyon szép - csókolt meg - De vegyünk egy saját kis házikót, egy szerelmi fészket.

- Nincs nekem annyi pénzem, és te sem dolgozol...

- Édesem, gazdag vagyok. Van egy rakat pénzem.

- Most, hogy így mondod, ráférne egy kis újítás a ruhatáramra.... Vicc volt - karoltam át a nyakát. - Vegyünk egy házat. Pár nap múlva.

- Ahogy csak akarod. Most pedig hívatjuk a szabót az új ruháid miatt.

- Ő, igen... Ezt majd később megbeszéljük - csókoltam meg forrón.

- Miért? Most mi a terved?

- Hagyok időt, hogy megszokd a várost. Ez már nem a sziget. Ha új ruhát akarsz, boltban kell venned. Ha kaját akarsz, vagy te csinálod meg vagy megrendeled....

- Á értem. Szóval boltba megyünk, és magunknak csinálunk ennivalót… - gondolkozott el.

- Vagy rendelünk, vagy anyuci és apuci csinálja meg...

- Igen értem.

- Éhes vagy? - suttogtam az ajkaira.

- Nem, most nem.

- Helyes válasz - haraptam az ajkába.

Miután az éjszakát átszeretkeztük, nehezen ébredtem fel. Reggel lementem a konyhába, hogy csináljak egy-egy pohár teát, és szendvicset. Amikor viszont megláttam anyut odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia nyuszifül - puszilt meg.

- Szia anya.

- Hogy vagy kicsim?
- Remekül anyuci. Szerelmes vagyok, de nagyon - bújtam hozzá.
- Mesélj - mosolygott rám.
- Hát Jass, akit bemutattam.
- Persze tényleg. Ne haragudj – mondta nevetve.
Újra megöleltem, majd reggeli készítés közben beszélgettünk és felvonultam a szobámba. Szombat révén anyu sem ment dolgozni, így mikor csengettek ő nyitott ajtót.
- Ó, Alice itthon hagytad a kulcsot? - hallottam meg a hangját.
- Nem mentem sehova, szerintem apa, vagy Rick volt... - vágtáztam le a lépcsőn. - Ó, szent szar! Katherine! - akadtam ki.
- Szia - mosolygott rám - Beszélhetnénk?
- Anyu, te még nem is ismered... Ő Katherine a klónom - nevettem.
- Nagyon örvendek - mosolygott anyumra - Szóval rám szánnál pár percet?
- Öööö, én is. Most... Megyek - mondta mami és elment.

- Persze, figyelek. Teát? – mosolyogtam Kath-re.
- Igen köszi - nézett úgy rám, mintha először látna.
- És mi járatban itt? Rick még alszik...
- Ha beszéltünk felmegyek hozzá. Most elsősorban a nővéremhez jöttem.
- Van nővéred? – értetlenkedtem.
- Igen van. Ő a legbátrabb ember a Földön.
- Nálam tuti nem. Na mesélj, ki az?
- Te! Az ikertestvérem vagy!

- Haha jó vicc - nevettem, majd a szemébe néztem. – Mi van?
- A tesóm vagy - kezdett bele és elmesélt mindent.
- Honnan... Ez a babás jelenet elevenen él bennem és minden évben július 31.-én ezt álmodom...

- Ez az igazság. Ikrek vagyunk. Július 31.-én születtünk. Olyan boldog vagyok - állt fel és odalépett hozzám.

Leengedtem a kezeim és hátra léptem.
- És? Mit akarsz? – kérdeztem ridegen.
- Mit akarnék? A tesóm vagy. Szeretném, ha haza jönnél. Oda, ahova tartozol.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Én ide tartozok. Itt van a tesóm, az ő apja és az én anyukám itt él ebben a házban. Ő az én anyukám. Aki ápolt, ha beteg voltam és felnevelt. Az én anyám nem egy teszetosza királyné, aki dús gazdag ugyan, de hagyta a lányát szenvedni. Semmi közöm nincs ahhoz a nőhöz és nem is lesz. Az én anyukám Miranda!
- De Alice. Hozzánk tartozol.... A tesóm vagy, az ikrem, a nővérem, aki megmentett.
- Nem érdekel. Ez az én életem és nélkülük sehova nem megyek.
- Akkor jöjjenek ők is! – vágta rá rögtön.
- Hogyisne! Hogy tömlöcbe kerüljenek?
- Miért kerülnének oda? Nem ők raboltak el téged!
Semmi kedvem odamenni, de belegondoltam abba, hogy Jass nem bírná itt sokáig.
- Rendben - néztem rá. - Ha az anyukám, az apukám, a bátyám, Jasper és az én lovam velünk jöhet, akkor jó. Megyünk.
- Pompás - ölelt meg.
- Rendben, de hívd fel Mr. és Mrs. Uralkodót, hogy bele egyeznek-e. Mert, ha bárkinek itt kell maradni, nem megyek sehova. És igen, a lovamhoz is ragaszkodok!
- Természetesen mindent elrendezek. Szeretlek nővérkém - ölelt meg.
- É...én is húgom - dadogtam és visszaöleltem. - Menj, hívd fel őket, utána elmondom anyunak a hírt - toltam el magamtól.
- Alig várom, hogy a szigeten legyünk – mondta, majd elment telefonálni.
Csak ültem és vártam. Mikor megmondta Katherine, hogy mindenki jöhet velem, elmondtam az egész sztorit anyunak és apunak.
- Nos? Megyünk? - bújtam hozzájuk.
- Kicsim ők a családod. Ha menni szeretnél, mi melletted állunk.
- De velem jöttök, ugye? - pislogtam rá. - Nélkületek ugyan sehova nem megyek. Nekem ti vagytok a családom.
- Persze, hogy veled megyünk, ha nekik nem gond.
- Katherine azt mondta, hogy nem. Mikor indulunk? - néztem a húgomra.
- Egy hét múlva. Addig elkészétik a lakosztályaitokat. Engedelmetekkel most felmennék Rick-hez.
- Így kell beszélni? - pislogott Rick apja.
- Nektek nem, de én csak így tudok - válaszolt Kath.
- Majd megszokjátok – sóhajtottam nevetve.

- Az engedély megadva - nevetett a férfi.

Katherine szemszöge:
Annyira boldog vagyok. Alice a tesóm és újra láthatom Rick-et. Alaric még aludt így a szobájába érve bebújtam mellé az ágyba. Hirtelen átkarolt és magához húzott. A párnájának hitt, biztos. Hihetetlenül jó volt a karjaiban, bár eléggé szorosan ölelt… Ekkor még közelebb húzott magához és a nyakamat csókolgatta.
Ekkor vettem csak észre, hogy meztelen és, hogy a teste önálló életre kell. Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy felébresszem.
- Jó reggelt Rick – szólaltam meg.
- Hmm, Alice mit keresel itt? - nyöszörögte, de nem engedett el.
- Katherine vagyok!
- Tudom, felismertelek az illatodról - csókolgatta a nyakam és magamon éreztem a vigyorát.
- Van egy jó hírem.
- Annál is jobb, hogy az ágyamban fekszel? - kérdezte és maga alá temetett.
- Igen, annál is - öleltem át a nyakát.
- Mi az a jó hír? - csókolt meg.
- Alice az ikernővérem, és a szigetre költöztök velem - mosolyogtam rá.
- És elvehetlek? - csókolgatta a nyakam.
- Ezen az ügyön még dolgozom. Papa egyelőre hajthatatlan, de úgy is ráébresztem, hogy te vagy a tökéletes férfi a számomra.
- Az vagyok? - suttogta és megcsókolt.
- Igen, te vagy az, akire mindig is vártam
- Te is az vagy nekem. Életem szerelme - támaszkodott feljebb és lecsúszott róla a takaró.
- Meztelen vagy - sóhajtottam.
- Teljesen - vigyorgott, majd lenézett és magára húzta a takarót. - Hupsz.
- Miért alszol pucéran?
- Alsógatyában szoktam... Ez most egy ritka alkalmak egyike.
- Miért? Nincs több alsónadrágod? Vagy olyan fáradt voltál, hogy meztelen zuhantál be az ágyba?
- A második.
- Ühüm, értem. Felöltöznél, ha megkérlek rá?
- Nem nézek így jól ki?
- De igen, nagyon jól nézel ki. De ha nem öltözöl fel, nem fogok tudni várni az esküvőig.
- Az baj? - csókolgatta a nyakam. - Szeretnél szeretkezni vagy sem?
Jézusom, hogy mondhatja ki ezt ilyen nyíltan...
- Persze, hogy szeretnék... - vágtam rá.
- Akkor? Ez most nem a sziget. Itt nem hercegnő vagy. Azt csinálsz, amit akarsz - mondta és megéreztem a combomon a férfiasságát
- Alaric – sóhajtottam. - Bármennyire is szeretném, most nem lehet.

- Miért nem? - hajolt közelebb és egyre intenzívebben éreztem.
- Ilyenekről nem illik beszélni, de ha nagyon tudni szeretnéd, éppen menstruálok.
- Ó, értem. Ne haragudj. Elmegyek zuhanyozni, mindjárt megyek le.
- Rendben van, lent megvárlak.
- Szeretlek - mondta és elindult befele.
Mosolyogva mentem le a nappaliba, és odamentem Alice-hez.
- Beszélgetünk egy kicsit? Szeretnélek még jobban megismerni.

- Persze húgi - csúszott arrébb.
- Mesélj milyen gyerekkorod volt. Mi volt a kedvenced és mi az, amit nem kedveltél?
- Az árvaházra nem emlékszek, így arról nem tudok mit mondani... Utáltam, hogy mindig ugyan azt álmodtam július 31.-én, mert nem tudtam, hogy mit jelent... És igazából remek életem volt. Tulajdonképpen a szerelmen kívül mindent megkaptam. Az én anyukám a legjobb a világon...
- Örülök, hogy jó életed volt, de úgy sajnálom, hogy nem együtt nőttünk fel - könnyeztem meg.
- Van ilyen - vonta meg a vállát.
- Na és mióta szeretsz lovagolni? Versenyezni is szoktál?

- Talán négy évesen kezdtem pónikon - nevettem. - Aztán, amikor felnőttem már lovakon is. Kilenc évesen, talán. Rengeteget versenyeztem és díjakat is nyertem - biccentette oldalra a fejét a szekrénysor felé. - De, mivel az érettségire kellett koncentrálnom 12.-ben, így már három éve nem versenyzek, csak hobbi szinten űzöm. Na meg a kis pacim is már elég idős a versenyekhez. 

- Na és hogy hívják a lovadat?
- Villám - mosolygott.
- Nekem is van egy villám nevű lovam! - mondtam boldogan.
- Na ez szuper. És ki az a kis drágaság, akin nem lovagolsz?
- Ő Ördög. Egy veszélyes fenevad. Előszeretettel dob le a hátáról.
- Vadóc, az biztos, de engem imád.
- Akkor Ő a te lovad lesz.
- Rendben, köszi. Tényleg Villámot hogy szállítják át?
- Majd hajóval. Mire megérkezünk Ő is ott lesz. Főleg ha már most útnak indítjuk.
- Akkor most egy hétig nem látom?

Bólintottam, majd Alice gyorsan fogta magát és elment egy búcsúlovaglásra.

- Szia édesem - jött le Miranda.
- Miranda - bólintottam.
- Ja, te Katherine vagy? Azt hittem Alice.
- Alice elment lovagolni - tájékoztattam a tesóm nevelőanyukáját.

- Ja, értem. És mond csak, akkor te voltál itt pár napig? - ült le.
- Igen én. Alice pedig a szigeten volt. Helyet cseréltünk. Elvégre egy hónapig tartott volna a csere, de csak egy hét lett belőle.
- Akkor nem te hívtál telefonon, hogy fáj a hasad...
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Értem. És milyen a sziget?
- Csodálatos. A tenger kék, a homok fehér. A lakók kedvesek. Csend és béke honol.

- És a... szüleitek?
- Nagyon rendes emberek. Beszéltem velük, és szeretettel várják önöket.

- Köszönjük. Igazából nem akarnánk zavarni, de mivel Alice nem megy nélkülem, te meg Rick nélkül... Rick az apja nélkül... Így megy az egész banzáj - nevetett.
- Jól fogják magukat érezni. A szüleim hálásak, amiért felnevelték a testvéremet.

- Ugyan, nagyon szívesen.
- Szörnyű, hogy valaki képes volt Őt elrabolni...
- Szerintem váltság díjat akartak kérni, de valami történhetett velük, ugyanis egyedül volt az utcán egy kis pólyában... A földön.
- Ez rémes. Szegény Alice - sírtam el magam.

- Héé, na - ölelt meg. - Ne sírj ezért. Régen volt, és semmi baja nem lett. Ő sem emlékszik már erre.
- Igen tudom - szipogtam - De akkor is. Hogy bánhattak így vele? Vagy mi történt volna, ha ön nem talál rá!
- Hát ebbe bele se gondolok... – sóhajtotta a nő.
- Annyira hálás vagyok magának.
- Köszönöm - mosolygott rám és megpuszilta a homlokom.
- Nem! Én köszönöm Miranda - öleltem meg.

- Én is kapok? - jött le Rick.
- Ölelést? - mosolyogtam rá.
- Igen - jött közelebb.
Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Hol jártál eddig?
- Zuhanyoztam.

- Olyan lassú vagy, mint egy herceg - öleltem át mosolyogva a nyakát.
- Igyekszek - csókolt meg forrón
- Úgy várom, hogy a szigeten legyünk és bemutathassam neked az új otthonod
- Én is várom hercegnőm - simította meg az arcom.

- Ti együtt vagytok? - kérdezte a nő.
- Igen - fordultam felé - Alaric az a férfi, akiről mindig is álmodtam.

- Értem – felelte mosolyogva a nő.
Beszélgettünk még, majd visszavonultunk Alaric-kal a szobába.