9.fejezet ~ A vágyak teljesülnek

9. Fejezet

Alice szemszöge:

Reggeli után visszamentem az üres ágyba, ugyanis Jass-nek dolga van. Kiültem a konyhába csipegetni, amikor megjelent az uralkodó.

- Alice drágám, gyere, beszélnünk kell veled - szólalt meg a királynő, majd bementünk egy szobába ahol a király is ott volt. Egy rövid beszélgetés után rátértek a lényegre. - Mint idősebbik iker te fogod örökölni a trónt.

- Ez viccnek is rossz... – szólaltam meg hitetlenkedve.

- Már miért lenne rossz? Egy nap te leszel a királynő Jasper meg a király.

- Akkor Katherine hozzá mehet Alaric-hoz?

- Természetesen - bólintott Elizabeth.

- De basszus én nem lehetek uralkodó... – akadtam ki.

- De lehetsz. A véredben van. Holnaptól pedig elkezdesz tanulni.

- Aha persze. Huszonegy évig így éltem nem fogok most megváltozni a ti kedvetekért... Alapból sem miattatok jöttem vissza, hanem Katherine miatt.

- Nem kell megváltoznod, csak tudnod kell, hogy kell uralkodni – mondta a férfi,

- Miért nem uralkodhat Kath? Ő már tudja…

- Mert te vagy az idősebb!

- És az éretlenebb, a szabad szájú, a nem törődöm, a vadóc, a lázadó. Ki van csukva.

- Kislányom kérlek - mondta a nő.

- Alice. A nevem Alice!

- A lányom vagy. Az édesanyád vagyok!

- Az én édesanyám Miranda. Ő nevelt fel! - álltam fel dühösen.

- Tudom. De ettől függetlenül mi vagyunk a szüleid.

- Egy francokat! Ha bármit jelentettem volna nektek, akkor azokból a milliókból, amik vannak és voltak nektek kb. minden városba rohamosztagot küldtetek volna, hogy megtaláljatok! Ehelyett csak sajnáltattátok magatokat...

- Azt hittük meghaltál!

- Ja mert könnyebb volt azt hinni, mint kerestetni! Mindegy ez már a múlt... Megteszek mindent, amit kell, hogy Katherine boldog lehessen Rick-kel, de ti soha az életben nem lesztek a szüleim!

- Rendben megértettük - mondta a király és magához ölelte síró feleségét.

 Megforgattam a szemeim.

- Az jó, mert ennél világosabban nem tudok fogalmazni és nem hatnak meg a könnyek – mondtam, majd kimentem a szobából.

- Alice hercegnő - jött oda Leila - Jasper herceg megétkezett.

- Köszönöm, hogy szóltál – mosolyogtam rá, majd gyors tempóban mentem az ajtóhoz.

- Szép napot hercegnőm - húzott magához Jasper.

- Hercegem - öleltem át a nyakát és forrón megcsókoltam.

- Hoztam neked valamit kedvesem.

- Igen? Mit? - léptem el tőle.

- Ebben van - adott át egy fedeles kosárkát.

Amikor kinyitottam majdnem elolvadtam. Egy icipici kicsi kis fehér szőrpamacs volt benne. Egy édes kiscica, aki éppen csak annyi idős, hogy már nem kell anyatejen élnie.

- Imááááádoooooom - ugrottam Jass nyakába. - Köszönöm, köszönöm, köszönöööööööööm - csókoltam meg őt.

- Nincs mit édesem. Ez a legkevesebb.

- Gyere anyucihoz - emeltem ki. - Van neve? - kezdtem el simogatni.

- Nem még nincsen.

- Legyen a neve Jalice. Jasper és Alice nevek összevonása.

- Nekem tetszik - csókolt meg.

- Nekem is – nevettem. – Neked tetszik falatkám? – kérdeztem a cicát.

A kiscica nyávogni kezdett.

- Remélem, ez igen - öleltem magamhoz. - El kell vinni oltatni meg ilyenek, vagy az már megvan?

- Meg van. A házikóját meg most szerelik össze a szobádban. – mosolygott elégedetten szerelmem.

- De jó. És etető, itató tálkája? Alomtálja? Minden van?

- Minden kicsim, minden.

- Ó de jóó - raktam le a cicát.

- Szóval tetszik?

- Igen, nagyon tetszik. Gyere, adjunk neki tejet, közben mesélek valamit. Amúgy miért kaptam?

- Azért kaptad, mert szeretlek - karolta át a derekam.

- Én is nagyon szeretlek - csókoltam meg, majd kimentünk a konyhába és öntöttem egy kis tálkába tejecskét a kis cicának. - Jó étvágyat kis szőrmók - puszilgattam meg és leraktam a tál elé. - Szóval, képzeld el, hogy azt mondta a királynő, hogy én vagyok a trónörökös...

- Igen, ez egyértelmű hercegnőm - húzott magához - Te vagy az idősebb, még ha csak öt perccel is.

- Az egészben csak annyi a jó, hogy mindenki azzal lehet, akit szeret - bújtam hozzá.

- Kicsim ne aggódj - simogatta meg az arcom - Egy nap, remek királynő válik belőled.

- De az nem mostanában lesz - sóhajtottam. - Istenem, nézd, de édesen lefetyel - bámultam megigézve a cicuskát.

- Igen nagyon édes - csókolt meg - Elmegyünk lovagolni?

- Lovagolni akarsz vagy a kis házban lovagolni? - húztam fel a szemöldököm.

- Először az egyiket, utána a másikat.

- Imádlak. Mehetünk – kuncogtam.

- Vidd fel a cicádat, a házikójába.

- Máris – kaptam fel. – Amúgy kislány vagy kisfiú?

- Kislány.

- Mindig is lány cicát akartam. Honnan tudtad? – ölelgettem meg Jalice-t.

- Nem tudtam kicsim – puszilt meg.

- Akkor jól eltaláltad – pusziltam meg, majd leraktam a kis drágát a házába és a nap többi részét lovaglással töltöttük.... Minden értelemben.

Katherine szemszöge:

Alig vártam, hogy végre este legyen. Vacsora után visszavonultam a szobámba. Egy kis készülődés után átmentem Rick-hez.

- Szia – bújtam be mellé az ágyba.

- Szia – csókolt meg. – Bocsi a tegnapiért – csókolgatta a nyakam.

- Talán megbocsájtok – mosolyogtam rá.

- Légyszi,légyszi – csókolgatott tovább. – Nem akartalak megbántani, de unom a kezem...

- Én se akarom, hogy a kezedet használd.

- Tudom, de olyan hamar beindulok tőled, sajnálom.

- Ez nem baj – vigyorogtam.

- De baj, mert te mindig visszavonulót fújsz...

- De most nem fogok.

- Ezt már mondtad... Figyelj, én várok türelemmel... – fogta meg az arcom mosolyogva.

- Fogd be – szóltam rá, majd megcsókoltam.

Forrón csókolt vissza és lefektetett az ágyra.

- Szeretlek – suttogtam és levettem a pólóját.

- Most komolyan akarod? - vette le mosolyogva a ruhám.

- Igen komolyan.

Nem mondott semmit csak a melleimet kezdte csókolgatni, ugyanis a melltartót nem kellett levennie rólam, mert nem volt rajtam. Felsóhajtottam és a hajába túrtam. Hamarosan pedig már meztelenek voltunk. El se hiszem, hogy megteszem. De boldog vagyok és várom, hogy végre megtörténjen.

- Oké, ha nem gondoltad meg magad, vedd le a nadrágom...

Megcsókoltam és elkezdtem levenni róla a nadrágot. Éppen csak hogy levettem forrón megcsókolt

Az ajkába haraptam, majd elkezdtem felfedezni a testét.

- Tetszik? – kérdezte, mikor a férfiassága közelében voltam.

- Igen – markoltam rá.

- Húú – sóhajtott fel.

- Mi az?

- Csak jó érzés..

- Tényleg?

- Igen tényleg. Olyan jó puha a kezed és annyira jó... De most én jövök - mondta, majd feljebb tolt és máris a nyelvével kezdett kényeztetni.

- Ó....

- Nem jó? - nézett rám.

- De igehhn...

Megcsókolt, majd folytatta, s az ujjaival is besegített.

Istenem ez csodás. Becsuktam a szemem és sóhajtozni kezdtem.

- Megőrjítenek a sóhajaid - csókolt meg. - Na készen vagy erre? - húzta a kezét a férfiasságára.

- Igen....

Ekkor jobban széttárta a lábaimat majd elkezdett behatolni. Átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Forrón csókolt vissza és egyre mélyebben volt bennem. Eléggé fájt ezért felnyögtem.

- Aú...

- Fáj? – simogatta az arcom.

- Igen – feleltem. – De folytasd.

Tovább csókolt, s még mélyebbre hatolt és hamarosan elmúlt a fájdalom is.

- Most már jó - suttogtam.

- Akkor most még jobb lesz - mondta és mozogni kezdett.

Ó de méghozzá milyen jó. Nyögni kezdtem miközben Rick egyre gyorsabb lett. Egyre jobban fokozta a tempót és csókolt.

- Rihck - ziláltam.

- Kath - sóhajtotta, s tovább mozgott.

Egyre hangosabban nyögtem a vérem csak úgy forrt. Hamarosan egyszerre értük el a mámort, majd Rick megkönnyebbült és a melleim közé fúrta a fejét.

- Szeretlek Alaric - suttogtam és próbáltam normálisan lélegezni.

- Én is. De most csss - adott egy puha puszit az ajkaimra.

- Miért maradjak csöndben?

- Hogy lélegezz.

- Oké - suttogtam és elkezdtem simogatni a hátát.

Miután a légzésünk lecsillapodott felém könyökölt Alaric.

- Nos, milyen voltam? – mosolygott.

- Fantasztikus – mosolyogtam. - Bár először egy kicsit fájt.

- Igen, mert... Mindegy. Ez így szokott lenni.

- Mindig így lesz?

- Dehooogy. Szerinted, ha így lenne, a tesód naponta többször csinálná?

- Naponta többször? – kerekedtek el a szemeim.

- Aha – nevetett. – De nyugi, csak az első fáj. A többi már nem fog.

- Akkor jó - csókoltam meg.

8.fejezet ~ Érkezés a palotába

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy nem hoztunk eddig új fejezet, de ez az egyetem nehezebb, mint gondoltam és uramisten ez a vizsgaidőszak… Egyik nap örömtáncot járok, mert átmentem, másik nap, mert sírok, mer több napos tanulás után meghúzott a *********** tanárnő…

Na de ennyit a panaszkodásról.

Ezek után is próbálunk hetente-kéthetente fejit hozni. Kommentektől függően. Szeretnénk, ha lenne minimum 2 komi és akkor hozzuk a következőt. Ha ennél több, akkor jobban csipkedjük magunkat.

Köszönjük a sok feliratkozót és a türelmet, annak, aki még velünk tart a továbbiakban.

Alice szemszöge:

Miután végeztem a lovaglással hazamentem és megkérdtem Jass-t, hogy jöjjön el velem vásárolni. Vettünk magunknak pár kényelmed ruhát, ugyanis eldöntöttem, hogy én nem fogok a kényelmetlen, ízléstelen vackokban otthon lenni. Ha jelenésem lesz valahol, akkor azokat veszem fel, hogy mindenki viruljon, de amúgy abban leszek, amiben én szeretnék. Az iskolából kiiratkoztam, s minden cuccunkat összepakoltuk, majd elküldtük. Így már csak egy heti ruháink voltak velünk, amiket hordunk, míg még itt vagyunk.

Nem sokára pedig már a repülőn utaztunk, s Jasper-hez bújtam.

- Jasper herceg, én úgy szeretem magát - csókolgattam.

- Én is elmondhatatlanul szeretem Önt Alice hercegnő.

- Ugye nem csak álmodom, és a tied vagyok?

- Nem álmodsz hercegnőm, ez a valóság. Amíg csak dobog a szívem, a tiéd vagyok.

- Úgy szeretlek - ültem az ölébe és forrón megcsókoltam. Imádom a kabinos repülőt.

- Én is téged kedvesem. Amint hazaérünk, beszélek a királlyal, hogy oltárhoz vezethesselek.

- És én boldogan fogom kimondani az igent. Olyan boldogan, mint még senki más.

- Annyira édes vagy - simított egy tincset a fülem mögé.

Elmosolyodtam, lehunytam a szemem és élvezettel sóhajtottam egyet.

- Már az érintésedtől is lángol a testem – suttogtam.

- Akkor vigyáznom kell, hogy nehogy véletlen elégj.

- A szerelem tüzében, érted bármikor elégek - haraptam az ajkába.

- Alice - szólalt meg Katherine.

- Hm? - fordultam meg.

- Kezdem kellemetlenül érezni magam – felelte a tesóm.

- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? – kötekedtem.

- Gondoltam tudod, hogy itt vagyok, mivel már vagy egy órája itt ülök.

Sóhajtottam egyet, majd visszamásztam a székembe és befeküdtem Jasper ölébe.

- Hosszú még az út? – nyafogtam kicsit.

- Még másfél óra hossza - válaszolta szerelmem.

- Az nagyon sok... - sóhajtottam. - Katherine, te nem követnéd Rick példáját? - kérdeztem nevetve, az alvó tesómra mutatva.

- Nem vagyok álmos. Amúgy is egy hercegnő csak este alszik.

- Akkor mi keresünk egy másik, üres fülkét - álltam fel.

- Miért? Itt is beszélgethettek nyugodtan – mondta ártatlanul. Beszélgetni? Jó vicc!

- Nem baj, ott jobb - mondtam, majd körbe jártunk, de nem volt üres, így inkább visszamentünk, leültünk és elaludtunk.

Amikor megérkeztünk kipakoltunk, berendezkedtünk, majd pár perccel vacsora előtt bejelentették, hogy a királyi páros megérkezett. Felöltöztem egy itteni puccos ruhába, amiben illik őket fogadni, és kellő tisztelettel köszöntöttük őket.

- Elizabeth Mary Brandon Rivaldi felséges asszony - hajoltam meg a nő előtt. - Edward Anthony Rivaldi felség - hajoltam meg a férfi előtt is, miután már mindenki megtette.

- Édes istenem. Kicsi Alice, hát életben vagy - mondta sírva a királynő, majd magához ölelt.

- Igen - feleltem és hátra léptem.

- Mi a baj kicsikém? - kérdezte a király.

- Semmi. Csak engedelmükkel végre asztalhoz ülnék.

- Ne magázz minket, kérlek. Tegezz nyugodtan, hisz a lányunk vagy.

- De nem foglak titeket anyának és apának szólítani... Az én szüleim Miranda és Jack. Jó étvágyat! – mondtam és leültem Jass mellé.

- Ez csak természetes, hisz Ők neveltek fel téged, amiért nagyon hálásak vagyunk - mondta Edward. Hát minimum, barom!

Anyu bólintott egyet én pedig enni kezdtem.

- Ez nagyon finom volt köszönöm –- mondtam a vacsora után.

- A szakácsunk igen kiváló étkeket készít. Leszeretnétek pihenni? –- kérdezte a királynő.

- Én inkább engedelmükkel lovagolni mennék, Jasper herceggel –- feleltem ridegen.

- Alice ne magázz minket, kérlek - nézett rám könnyes szemmel a királyné - Nem kérem, hogy szólíts anyának, csak arra, hogy tegezz.

- Persze menjetek csak - bólintott Edward.

- Köszönöm - néztem a férfira. - És bocsánat - néztem a nőre, majd bementem a szobába.

- Minden rendben Alice? - jött utánam anya.

- Persze anyuci - öleltem meg.

- Akkor jó - ölelt magához szorosan - Tetszik, hogy itt vagyunk kicsim?

- Haza se mentem volna, ha itt lettél volna velem.

- Rendes ember a király és a királyné. Te is így gondolod nyuszifül?

- Igen, szerintem is nagyon rendesek.

- Nem is zavarlak tovább. Menj csak lovagolni, mert tudom, majd meghalsz, hogy láthasd Villámot.

- Hát. Majdnem hogy egy hete nem láttam őt, még szép, hogy aggódok - mosolyogtam, majd átöltöztem és elmentünk lovagolni Jass-szel. A vadászházba felelevenítettük az első éjszakánkat, majd amikor visszaértünk a palotába, már este volt, így elaludtunk. Később viszont lementem a konyhába valami nassolni valót keresni.

- Legfelső polc, bal oldalt abban a nagy váza izében - hallottam meg Katherine hangját - Ott van elrejtve a világ legfinomabb csokis keksze.

- Ebben a kancsóban? - vettem le.

- Igen, abban a váza izében - bólogatott.

- Úgy hívják, hogy kancsó - mosolyogtam rá és megkínáltam.

- Á értem, szóval kancsó - – mosolygott, majd vett a sütiből.

- Hogy vagytok Rick-kel?

- Remekül. Ő a világon a legédesebb férfi - sóhajtotta.

- Az ágyban is vigyáz rád?

- Persze, hogy vigyáz. Mindig átölel, ha alszunk.

Nagyot nevettem. Haláli egy lány.

- Aaajj, úgy értettem a szexnél.

- Még nem feküdtünk le. Nem vagyunk még házasok.

- Mi se Jasper-rel...

- De ti igen. Tudom, hogy igen. Múltkor is meztelen aludtatok!

Jézusom, érthetetlen egy lány. A homlokomra csaptam.

- Azt mondtam, hogy mi sem vagyunk házasok, még sem volt akadály...

- Jaaa, értem. De.....

- De? - vigyorogtam. - Mi de?

- Nem tudom, hogy megtehetem-e.

- Persze, hogy meg.., - húztam ki magam.

- Na és ha a papa máshoz ad hozzá?

- Kizárt, hogy máshoz adjon, azt nem engedem!

- Annyira aranyos vagy - ölelt meg.

- Komolyan mondom. Ő lesz a te férjed, a gyerekeid apja...

- Igen csak Ő lehet az, senki más.

- Szóval mire vársz? Persze hogy szabad! És csodás, ha engem kérdezel!

- Azt hiszem, megfogadom a tanácsod.

- Á, ezt csak úgy mondod - mondtam és töltöttem magamnak egy kis tejet a sütihez.

- Nem csak mondom meg is teszem!

- Jól van húgi, semmit nem kell elsietni. Csak mondom, hogy felesleges várnod...

- Tudom csak nekem azt tanították, hogy az esküvőig várni kell.

- Akkor várj - sóhajtottam.

- De nem akarok.

- Akkor? Itt vagy még? - kacagtam.

- Nem -– mosolygott, majd elszaladt.

Ez a csaj annyira aranyos, hogy már fáj. Mindent akar, de mégis semmit.

Katherine szemszöge:

A konyhából Rick szobája felé vettem az irányt. Igaza van Alice-nek, minek is várjak, ha úgy is Rick lesz a férjem.

- Szia - köszöntem neki mosolyogva, mikor beléptem a szobájába.

- Szia szerelmem - kapcsolta ki a TV-t .

- Mit csinálsz? - bújtam mellé.

- Aludni próbálok, és te?

- Ebben az esetben nem is zavarlak.

- De miért jöttél be? Mit szeretnél?

- Téged - suttogtam.

- Hm? - nézett rám értetlenül.

- Azt mondtam, hogy téged akarlak.

- Hát akkor aludj velem.

- Aj Alaric, miért nem érted mit akarok? - sóhajtottam.

- Költözzünk össze?

- Nem....

- Várj, tudom, mit akarsz - mondta és megcsókolt.

Na végre rájött. Átöleltem a nyakát és úgy csókoltam vissza. Tovább csókolóztunk, majd kifeküdt.

- Velem aludhatsz, nyugodtan –- mosolygott.

- Na jó akkor aludjunk - mondtam lehangoltan.

- Drágám, mi nyomja a szívedet?

- Semmi, csak nem tudom, miért nem érted, hogy mit akarok.

- Mert nem mondod. Mi a baj hercegnőm, mit akarsz? - simogatta meg az arcom.

- Téged!

Ismét forrón megcsókolt és magához húzott.

- Itt vagyok.

- Tudom. Vedd le a hálóingem - mosolyogtam rá.

- Öööö, oké - mondta és megtette. - Hú, gyönyörű a tested.

- Köszönöm - válaszoltam. Vajon leesik végre neki, hogy mit akarok?

- Na jó - feküdt le háttal nekem. - Jó éjt.

- Nem akarsz engem Rick?

- De akarlak, de nem akarok tovább ábrándokat kergetni... Ezerszer hittem már azt, hogy végre szeretkezni fogunk, de ezerszer fulladt kudarcba az egész...

- De most nem fog, mert akarok Rick. Szeretkezni akarok veled itt és most.

- Már nem tudom elhinni. Az lenne a legjobb, ha várnánk a nászéjszakáig. Ott tuti akarod...

- Rendben akkor várunk –- mondtam, majd magamra kaptam a hálóingem és elhagytam a szobáját. Szörnyen éreztem magam...

Reggel morcosan ültem asztalhoz.

- Jó reggelt húgi - – puszilt meg Alice hirtelen. - – Hm, mit főzzek?

- Jó reggelt Alice. Ülj csak le, hamarosan felszolgálják a reggelit.

- Hát ma reggel biztos nem - vigyorogta. - Szóval?

- Ezt meg, hogy érted?

- Nem engedtek a gázhoz, így elküldtem őket a pics.... a francba ebédig.

- Ó értem. Figyelj, ha téged a főzés megnyugtat, csináld csak.

- Köszi, szóval, mit kérsz?

- Nem tudom - ráztam meg a fejem.

Alice sóhajtott egyet, majd csinált pár tükörtojást és sonkával, paradicsommal és kenyérrel kezdte el enni.

- Mi a baj szívi? Nyúzottnak látszol! – jegyezte meg.

- Semmi....

- Semmi sem volt az este? Na, meséld el mi a gond.

- Alaric visszautasított - mondtam könnyes szemmel

- Umm, mármint a szexet? - kérdezte értetlenül tele szájjal.

- Igen - válaszoltam grimaszolva.

- De hát miért? Már attól beindul, hogy rád néz.

- Mert nem akarja azt, hogy elkezdjük és meggondolom magam. Várni akar a nászéjszakáig....

- Hm, végül is ez is érthető..

- Nem, nem az. Ott feküdtem egy szál bugyiban és inkább aludt!

- Igen, mert nem akarta magát elvinni...

- Hova elvinni? Nem kellett volna sehova se mennünk.

- Úgy értem kiverni... Tudod, ha meggondolod magad, el kell mennie..

- Nem értem Alice ez mit jelent.

- Kielégülni basszus.

- De azt, hogy? Mármint egyedül???

- Úristen, te ezekről semmit nem tudsz? Tökre szűzen házasodtak meg? Semmi önkielégítés?

- Semmi ilyenről nem hallottam még!

- Ó, hova kerültem - kerekedtek el a szemei. - De végül is jó hír, mert akkor Jass sem verte még ki pornóra... - gondolkozott el.

- Ez mit jelent? Elmagyaráznád, kérlek?

- Hát tudod a pasik szoktak olyat, hogy ha feláll a farkuk, addig izélnek a kezükkel, míg ki nem jön belőlük a fehér izé és le nem konyul.

- Aha, értem most már. Na és Rick szokta ezt csinálni?

- Nem tudom, miattad biztos naponta hússzor.

- Na és, hogy tudnám elcsábítani?

- Már elcsábítottad. Csak tudnia kell, hogy nem mondasz nemet…

- És ezt, hogy érjem el?

- Fogalmam sincs. Egyszerűen tudnia kell, hogy nem futamodsz meg akkor, amikor már áll neki.

- Köszönöm Alice - mosolyogtam rá - Ma este nem menekülhet tőlem.

- Na, majd szurkolok. De ha ezt elcseszed, cseszheted a nászéjszakáig az fix!

- Nem fogom - öleltem meg.

Elmosolyodott és visszaölelt, majd befejeztük.