4. Fejezet ~ Segélykiáltás

Sziasztok! 

 

Bocsánat, hogy ilyen későn jött a következő fejezet, de sok-sok dolgunk volt. Most már viszont próbálunk hetente egy (vagy akár kettő) fejezetet hozni.

Csatlakozz a Facebook oldalunk lájkolói közé:

Katt & Lájk :)

Jó olvasást!

Alice&Katherine

Alice szemszöge:
Egyszerűen megőrülök. Jass-t meghívtam vacsorára különben a desszertes kanállal ettem volna meg a levest. Mi a nyavalyának ennyi rohadt evőeszköz...? De legalább a hálóingem jól néz ki. Beálltam a tükör elé. Szinte hihetetlen, hogy semmi fodor és semmi csipke. Hát ilyen ruha is létezik ebben a kastélyban? Úgy, hogy nem én hoztam el?

- Jass, ugye maradhatsz éjszakára? Vagy az is tiltva van? - pislogtam rá.
- Igen tiltva van. Már így se láthatnálak téged – sóhajtotta. - Szóval álmodj szépeket hercegnőm - csókolt meg.
- Miért? Hercegnő vagyok, az van, amit akarok, nem?
- Ez nem egészen így működik. Hercegnő vagy, akitől elvárnak dolgokat, amiket be kell tartani, bármennyire is nehéz.
- És hogy lehet megváltoztatni?
- Sehogy.

- És nem kérhetek engedélyt a királytól, hogy holnap velem aludj? - karoltam át a nyakát.
- Megpróbálni megpróbálhatod végül is - ölelte át a derekam.
- Szeretlek - suttogtam és megcsókoltam.
- Én is téged - ölelt magához a csók után - Nem hittem, hogy valóban létezik szerelem első látásra, de most már tudom, hogy igen - csókolt kezet - Álmodj szépeket hercegnőm.

- Én sem hittem, hogy létezik. Jó éjt, szőke hercegem - hajoltam meg.
Jasper megcsókolt, majd elment.

Boldog vagyok, de mégsem annyira. Úgy aludnék vele... Semmi pervez gondolat, egyszerűen csak egy kis hozzá bújás... Pihenés a meztelen mellkasán... Na jó, lehet póló a kis úri emberen... De áááh. Megnyomtam a szolgacsengőmet. Hihetetlen, hogy nem lehet magamat kiszolgálni, így szegény lányt kell csicskáztatnom...
- Katherine hercegnő - hajolt meg előttem - Mit óhajt?
- Megtudni, hogy édesanyám és édesapám tervez-e valamit nekem holnapra. Illetve, ezen kívül más dolgom van-e.
- Holnap az árvaházba megy a kicsikhez a szüleivel hercegnő.
- Ó, tényleg. Mikor kell kelnem?
- Szokás szerint nyolc órakor ébresztem önt kisasszony.
- Ez most vicc? Kelek magamtól. Te csak aludj.
- Bizonyára még fáradt az utazástól. Reggel itt leszek. Kell még valami kisasszony?

- Nem, menj csak. De magamtól kelnék...
- Reggel találkozunk hercegnő. Szép álmokat - mondta és elhagyta a szobát.

Nyolc órakor? Ez valami vicc... Oldalra fordultam és kapcsolgatni kezdtem az óriás plazma TV-t. Rávittem az egyik zene csatornára és, mikor megszólalt az egyik kedvenc számom táncolni kezdtem.
A zene a felénél tartott mikor csörögni kezdett a mobilom. Katherine volt az.
- Szia Alice. Mi újság odaát? – kérdezte, mikor felvettem.
Lejjebb vettem a hangerőt.
 - Nem sok. Mondd, kihez kell menni az árvaházba? Mit kell tennem és mondanom? Jass jöhet velem? Ó, képzeld lebuktam. Jasper egyből lebuktatott... Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne nézzek a gyönyörű szemeibe... És miért nem mondtad, hogy van olyan ló, amire nem ülhetek fel? Persze, hogy azt találtam meg egyből... - jött rám a szófosás.
- Te se mondtad el mi az a tepsi..... Neked bejön Jasper? Figyelj én szívesen átpasszolom neked. Ami azt illeti én is lebuktam Rick előtt. Az árvaházba csak mosolyogj és beszélgess a gyerekekkel.
- Te nagyon para vagy bakker... Nem tudod mi az a tepsi? Be hát... Úgy imádom, és azt mondta, hogy segít mindenben, és olyan jól csókol - sóhajtottam boldogan.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy mi az? Konyhát is csak akkor látok mikor éjjel leszököm dugi sütiért.... Na és mi az, hogy jól csókol? Mondjuk ez Rick-ről is elmondható.
- Hm, lekaptam - vigyorogtam, majd hasra feküdve felkönyököltem és lóbáltam a lábam. - Szóval te és Alaric....?
- Én és Alaric micsoda?
- Smacin kívül volt valami?
- Természetesen nem. Az nem lenne helyénvaló.
- Hercegnők - forgattam meg a szemem. - Na de akkor Jasper jöhet-e velem?
- Jasper veled mehet, de viselkedj illendően.
- Vagyis ne szexeljem meg a gyerekek előtt? - vigyorogtam. Áh, minden pénzt megérne, hogy lássam most az arcát.
- Nem! Sehogy se érintkezz vele. Meg se csókold!
- Mi ez? Kínzókamra? Hercegnő vagy basszus, és folyton meg kell alázkodnod....
- Ez nem megalázkodás. Egy hercegnőnek példát kell mutatni!
- De nem csak ez... Szörnyű egy életed van. Ha nem lenne itt Jass, sírva rohannék haza...
- Nem is szörnyű. Inkább a te életed az. Szörnyen nehéz.
- Mi a nehéz benne, hogy nem nyalják ki a segged és szabad vagy?- akadtam ki.
- Na és neked mi nehéz abban, hogy mindent megkapsz? Rendben beismerem nincs akkora szabadságom, mint neked, de ezen kívül jó életem van.
- Ha jó, akkor miért akartál cserélni? Mégsem tetszhet...
- Mert ki akartam próbálni, milyen egy egyszerű ember élete és azért, hogy esélyt adjak magamnak arra,hogy szerelmet találjak.
- Megkaptad, élvezd - csaptam le a telefont és álomba sírtam magam.

Katherine szemszöge:
Annyira szeszélyes ez a lány. Leültem a tükör elé és fésülködni kezdtem. Mennyivel könnyebb lenne, ha ő is hercegnő lenne, vagy ha én is átlagember lennék. Hiányzik anya és apa, a szolgálók, a népem, a lovaim.... Na és itt van Rick is.. Ha hozzá kéne mennem, minden más lenne...
- Bejöhetek hercegnőm? - nyitott be.
- Igen engedélyt adok a belépésre - bólintottam.
- Hm. Megfésülhetlek?
- Ha szeretnél - adtam oda neki a hajkefét.
- Alice-t is, sokszor fésültem - ült le mögém és óvatosan kibontotta a hajam.
- Mióta ismered őt?
- Hát úgy 20 éve...
- Hú, akkor tényleg testvérekként szerethetitek egymást. Szerinted mi a hasonlóságunk oka?
- Akár ikrek is lehettek... Ali csak örökbe lett fogadva... De az is tény, hogy mindenkinek meg van a hasonmása valahol...
- De az nem lehet véletlen, hogy egy idősek vagyunk... Mikor van a szülinapja?
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Mi azt a napot ünnepeljük, amikor örökbe fogadtuk.
- Á értem. Alaric biztos vagyok benne, hogy Ő az ikrem. Csak nem értem, miért került árvaházba.
- Nem hiszem... Teljesen különböztök... Na, fordulj vissza, hagyj fésüljelek.
- Miben különbözünk?
- Stílusilag mindenben. Hajszínben... Illatban...
- Miért? Milyen az illatom?
- Nem tudom, de jó. Nagyon jó - kezdte el csókolgatni a nyakam.
Becsuktam a szemem és felsóhajtottam. Elsöpörte a hajam és a másik oldalról is csókolgatni kezdett. Apró, kicsi csókokat lehelve a nyakamra.
- Ez jó - csúszott ki a számon.
- Ühüm - hümmögte és lefektetett az ágyra úgy folytatta. Később pedig a dekoltázsom felé haladt.
- Nem szabad... – szólaltam meg.
- Hm? - nézett a szemembe.
- Hagyjuk abba. Nem szabad tovább mennünk.
- Hé szívem. Nem akarok szeretkezni, csak a kebelid....
- Mi van velük? - mosolyogtam rá. Nem tehetek róla. Olyan édes.
- Szeretném őket jobban látni és csókolni... érinteni - sóhajtotta.
- Akkor lásd, érintsd - suttogtam. Jézusom miket mondok? Ha most látnának a szüleim…

Lehúzta a pólómat és elkerekedtek a szemei.
- De szépek - suttogta és csókolgatni, meg fogdosni kezdte őket.
- Tényleg azok? – mosolyogtam elpirulva.
- Igen, és szeretném levenni a melltartód is, de nem sietem el - csókolgatta tovább.
- Vedd le, engedélyt adok rá.
- Nem - csókolt meg. - Jó éjt - mászott le az ágyról.
- Aludj velem - mondtam ki hirtelen.
- Nem. Még van egy kis dolgom... Szia - lépett ki az ajtón.
Sóhajtottam egyet majd visszavettem a pólóm és aludni próbáltam.

3. Fejezet ~ Szerelembe esve

Sziasztok! 

Nagyon örülünk, hogy tetszik nektek a blog. Gyűlnek a rendszeres olvasok (11 van, mert van aki nem nyilvánosan követ minket). Kommentekben is az átlag kettő megvan (de örülnénk többnek is :$)

Vannak persze, akik csak olvasnak és a Facebook oldalunkat lájkolják. Csatlakozz közéjük:

Katt & Lájk :)

Jó olvasást!

Alice&Katherine

UI.: Kellemes nyári szünetet kívánunk mindenkinek! Az érettségizőknek pedig sok-sok sikert! :)

- Ja és Alice stílusa még mindig... Szókimondó! :D

Alice szemszöge:

Amikor megérkeztem elámultam. Ez a palota kb. kétszer akkora, mint hittem. És ezek a gusztustalan ruhák… Undorítóak. Még jó, hogy hoztam magammal rendeseket. Minden fodros, meg buggyos… Blöe. Van persze közte egy kettő, gyönyörű, de a többi az fúj. Nem fogom itthon ezeket hordani. 

Ez már most kész rémálom. Haza akarok menni… - Ahogy ez átfutott az agyamon megkönnyeztem és rájöttem, hogy otthon mi segített mindig.

 Miután lepakoltam, felvettem a lovagló szerkóm és elvitettem magam, a lovakhoz, hogy egyet kiválasztva, lovagoljak. A szolgák nem akartak elmenni, de utána rájuk üvöltöttem és végre lekoptak. Félő, hogy így túl hamar lebukok, de leszarom. Kettesben kell lennem a pacival.

- Te első perctől kezdve tudtad, hogy nem Katherine vagyok, mi? – néztem a pacira, aki fújtatott egyet. – Hé, lehetnénk barátok – simogattam meg ott, ahol a legjobban szeretik a lovak. Elismerően nyerített egyet. – Na azért – nevettem. – És most. Felülhetek a hátadra pajtás? – pusziltam meg. A kis paci máris oldalt állt nekem. – Köszönöm – mosolyogtam rá és felültem.

 Vágtáztunk pár kört, majd mikor meghallottam, hogy egy srác megszólítja Katherine-t –vagyis akkor most engem…– megállítottam a lovat és lehajtottam a fejem.

 Elvégre hercegnő… Miért kell ezt csinálni egy sráccal szemben? Nem érdekeltek a szabályok, kihúztam magam és ránéztem…

Ezt nem tudtam elhinni… Mindig az volt az álmom, hogy egy szőke herceg vágtat felém fehér lovon… És most ez történt. A méz szőke hajú Jasper herceg, a fehér lován közeledett felém, elég gyors tempóban. Egy percre se vettem le róla a tekintetem. Istenem, de jól néz ki. Ő az én vőlegényem? De basszus, nem az enyém, hanem Katherine-é. A piszok mázlista…

Egyre közelebb és közelebb jött, így egyre mélyebben nézhettem a szemébe, annyira elmerültem a szemei világában, hogy észre se vettem, amikor az ölébe borultam. Hosszú éveknek tűnő pillanatig bámultuk egymást, majd hirtelen visszapattantam a lóra.
- Bo… bocsánat hercegem – hajtottam le a fejem, ami elég nehéz volt.

- Katherine? - nyúlt az állam alá.

- Csak elmélkedtem a világ gondjain és megszédültem – mondtam lesütött szemekkel. – Most pedig tovább állnék, engedelmével.

- Te nem Katherine hercegnő vagy. Mi a neved?

- Ki más lehetnék uram? - néztem a szép szemeibe. Óóóó, elolvadooook.

- Nem tudom, de te nem a hercegnő vagy. Ő soha nem ülne erre a lóra, mert egyszer ledobta. A beszéded, a hajad és a szemed is más.

Basszus, rossz pacit választottam és a szemébe néztem. Ezt a két hibát vétettem. A beszédem ugyan olyan, a hajamat meg befesthettem...

- Mint már mondtam, távoznék - szólaltam meg és elindultam.

- Várj már te lány. Szeretném tudni ki vagy. Ne vágtass el, nem mondom el a titkod.

- Ne ordíts már! – álltam meg hirtelen vele szembe. – Ha ki derül a csere, nekem lőttek – szöktek könnyek a szemeimbe. – Rohadtul semmi kedvem itt lenni, és megjátszani egy fuldokló mérges pulykát, de összehaverkodtam a hasonmásommal és mivel jó barátnő vagyok cseréltünk egy időre, hogy Kath tudjon szórakozni…  - néztem a szemeibe és ellepték a könnyek az arcomat. – Bocsánat – hajtottam le a fejem. – A kérdésére válaszolva, Mary Alice Brandon vagyok.

- Miért kérsz bocsánatot drága Alice? – törölte le a könnyeim Jasper. – Ne félj, a titkod biztonságban van nálam, és segíteni foglak.

- Tényleg? – néztem rá egy halvány mosollyal.

- Igen tényleg, és nyugodtan nézz a szemembe.

- Ühüm, oké - bólintottam, majd az ajkamba haraptam úgy néztem a szemébe.

- Szóval, hogy lehet, hogy ennyire hasonlóak vagytok?

- Felvetette az ötletet, miszerint ikrek, vagy csak fél tesók lennénk… De ez ki van zárva… Szóval csak úgy vagyunk. Egyesek szerint mindenkinek meg van valahol a hasonmása. De én még sosem láttam olyan dögös pasit, mint te… Izé, bocs. Ismét.

- Dögös pasi? - nézett rám.

Az ajkamba haraptam, majd egy kacér mosoly kíséretében megrántottam a vállam és elindultam, hogy vágtázzák egy kört. Azt hiszem, szerelmes lettem…

- Miből gondolod, hogy nem lehettek ikrek? – kérdezte, mikor utolért.

- Mert nem. Anyu, szülésnél meghalt, aput meg nem érdekeltem és árvaházba dugott.

- Értem. Meddig gyönyörködhetem szépségedben...? Mármint meddig leszel a szigeten?

Isteneeeeeeeeem, én elevenen falom fel ezt a srácot, olyan édes. Bejönnék neki? Kétlem... Ha a hasonmásom nem tetszik neki, majd pont én fogok...

- Ameddig bírom... Max. egy hónap, de lehet egy hét után sikítva hazarohanok.

- Remélem,hogy nem. Alice, a szépsége megbabonázott. Bárcsak magát kéne elvennem - csókolt kezet.

- Tényleg? – kérdeztem és éreztem, hogy vörös lesz a fejem. – Azt hiszem, most jönne jól a legyező... – suttogtam.

- Meghívhatom... hívhatlak egy teára kedvesem?

- A teának sose tudok nemet mondani. Elfogadom - bólintottam, majd útközben tovább beszélgettünk. - De hogy ejthetett rabul a szépségem, ha ugyanolyan vagyok, mint Katherine?

- Tényleg hasonlítotok. De a szemed a mosolyod és a személyiséged más.

Ekkor már a kezemben volt a legyezőm, amivel közlekednem kell, majd eltakartam az arcom, jelezve, hogy mennyire zavarban vagyok.

- Bárcsak engem vennél el, és nem őt – suttogtam.

- Gyere hozzám te!

- Azta, ez de romantikus leánykérés volt - nevettem. - Ó, Istenem, de idióta vagyok. alig tíz perce találkoztunk, de máris beléd zúgtam - pislogtam rá.

- Én is beléd Alice - simogatta meg az arcom - Gyere hozzám, kérlek. Az esküvő után mindenkinek elmondanánk, hogy nem Katherine vagy. Addig pedig kiderítjük, miért ez a hasonlóság.

- Megbeszéltük - fogtam meg az arcomon pihenő kezeit.
Ilyet sem tettem még, de annyira vártam már rá. Józan vagyok, de egyszerűen ő megrészegített. Lábujjhegyre álltam, átkaroltam a nyakát és forrón megcsókoltam. Átölelte a derekam és magához húzott. Lágyan és finoman viszonozta a csókot. Nyelvem vadul kutatta az övét és a hajába túrtam. Csodás érzés volt.

- Bajban vagyunk? - ziláltam, mikor a homlokom az övének döntöttem.
- Miért lennénk? A mennyasszonyom vagy, a csókolózás nem bűn - mosolygott rám.

- Igen? Én azt hittem, hogy az esküvői csóknak kell az elsőnek lenni - haraptam finoman az ajkába.
- Nem, ez nincs így - simított egy tincset a fülem mögé.
- Akkor kérek még - ugrottam fel rá és a lábaimmal átkaroltam a derekát.
- Ez viszont már illetlenség - mondta nevetve.
- New York-ban nem - tapadtam az ajkira.
Visszacsókolt majd lerakott.
- De most nem New York-ban vagyunk, és mások úgy tudják, hogy Katherine vagy, ő pedig nem viselkedne így. Nem szeretnél lebukni, ugye kedvesem?
- Nem - bújtam hozzá. - Bocsi.
- Semmi baj. Segíteni fogok neked. Az esküvőt meg hamarosan megtartjuk, ha akarod.

- Holnap, vagy holnap után - néztem fel rá. Hú, elment az eszem..
- Az még elég korán van. Egy-két hónapot várnunk kell - nevetett ismét.

- Oké, egy hónapot kibírok - sóhajtottam.
- Ez a beszéd - csókolt meg újra.

Újabb csókcsatát váltottunk, majd még egy kis lovaglás után, visszamentünk a palotámba…

Katherine szemszöge:
Miután elhagytam a szállodát Alice lakása felé vettem az irányt. Mikor megláttam a házat, néztem egy nagyot. Egy icike-picike kis házikó. Elővettem a kulcsot és próbáltam kinyitni az ajtót.
- Hagyj segítsek Al - mondta egy srác és kinyitotta a kaput. - Hölgyem.
- Köszönöm uram - hajoltam meg.
- Édes vagy. Na menj.
- Te pedig nagyon udvarias és kedves – mosolyogtam, majd elindultam.

- Még szép – nevetett.

- Alaric - szólalt meg egy férfi.

- Megyek apa - felelte a srác.
- Szia Alice - puszilta meg a homlokom a férfi.

Nyilván ő Jack. Rick apja.
- Engedelmetekkel elfoglalnám a fürdőszobát - néztem rájuk.

- Vicces csaj vagy, menj csak. De elég a hercegnő-szerepjátékból.
Tényleg nem kéne így viselkednem.
- Akkor léptem a fürdőbe - mondtam és próbáltam lazának tűnni.
  A fürdőszoba még kisebb volt, mint amire számítottam. Engedtem a kádba vizet, majd elfeküdtem benne. Miután eleget áztattam magam megtörölköztem és belebújtam Alice köntösébe. Ezután a szobájába mentem és keresgélni kezdtem. Csupa rémes ruha.... Elővettem egy elfogadható nyári ruhát és belebújtam hajamat pedig kontyba kötöttem.
- Te mióta hordod a hajad kontyban? - kérdezte Alaric meztelen mellkassal.
Ettől zavarba jöttem. Nem láttam még félmeztelen férfit. Így megjelenni nálunk udvariatlanság.
- Most óta - fordultam el.

- Hmm - húzott magához. - Nem tetszik - mondta és kiengedte a hajam.
- Mit csinálsz? - szólaltam meg.
- Mi van veled Alice? Más az illatod - jegyezte meg.
- Mi az, hogy más az illatom? Mindig ilyen illatom volt - mondtam gyorsan. Ez a pasi kikészít.
- Más a bőröd illata. Na gyere főzni - váltott is témát rögtön.
- Főzni? - néztem rá csodálkozva.

- Aha, mi vagyunk a sorosak. Mit főzünk?
- Őőőő - nyilvánultam meg. Főzésről nem beszéltünk Alice-el - Dönts te Rick.
- A kedvencedet - vágta is rá rögtön.
- Ó ez remek - húztam fel a szemöldököm.
Hamarosan lementünk főzni.
- Elővennéd a tepsit, ami kell a rakott karfiolhoz.
Mi az a tepsi?? - tettem fel magamban a kérdést.

- Na megvan már? - sürgetett a férfiú.
- Igen, mindjárt - füllentettem és tovább kutattam. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnám mit is keresek. Hogy, hogy néz ki az az izé.
- Alice, mi a baj szívem? - nézett rám komolyan.
- Tessék? - fordultam felé - Nincs semmi baj Rick. Jól vagyok, de köszönöm, hogy aggódsz értem.

- Persze, hogy aggódom érted, hiszen a húgom vagy... - simította meg az arcom. - Mégis most olyan, olyan más...
- Pedig én vagyok az - néztem a szemébe, és csak ekkor vettem észre milyen gyönyörűek.

- Ühüm. És rántva vagy habarva kéred? - vonta fel a szemöldökét.
Ajjaj de nagy bajban vagy Katherine Anne Brandon Rivaldi. Olyan hamar le fogok bukni. Vajon Alice, hogy boldogul?
- Rántva? Akarom mondani rántva - vágtam rá.
- Ki vagy te és mit keresel itt? - húzott magához közelebb.
- Alice vagyok és itt lakom... - suttogtam.
- Ne hazudj. Ki vagy? - erősködött.
- Nem hazudok. Alice vagyok.

- Te nem lehetsz Alice. Ő tudja, hogy nem készítjük rántva a rakott karfiolt.
- Rendben van, te akartad. Elárulom, ki vagyok, de ha elárulod a titkom, a fejedet vetetem - húztam ki magam.
- Most komolyan? - húzta fel a szemöldökét és hirtelen megcsókolt. 

Elvesztettem a fejem. Nem értem mi történt. Átöleltem a nyakát és úgy csókoltam vissza. Életem első csókja... Méghozzá, milyen csók...
- Ki vagy te szépségem? - suttogta az ajkaimra.
- Katherine Anne Brandon Rivaldi Hercegnő.
- Ó, egy hercegnő - csókolt meg újra.
Ezt annyira nem lenne szabad, de olyan jó. Viszont a szigeten ott a vőlegényem, akit mellesleg nem szeretek... Miért ilyen bonyolult az életem?
 - Tényleg az vagyok. A húgod most átvette egy időre a helyem, és a szigeten van ahol élek, én pedig itt. Szerepcsere.

- Szerintem fél perc múlva kinyiffan. Felhívom. Addig te.... - nézett körbe, majd rám. - Inkább gyere velem - fogta meg a csuklóm és maga után húzott.
- Tudok menni magam és nem kell rángatnod. Ne hívd fel, minden rendben lesz. Kiokítottam és tud viselkedni. Este fogok beszélni vele, hogy minden rendben van-e odaát.
- Jó, oké - sóhajtotta. - Akkor gyere főzni.
- Főzni? Nem tudok főzni, soha nem kellett. Én csak megeszem, amit készítenek.
- Jó, de most segítened kell.
- Rendben van, megpróbálok segíteni, de ne várj tőlem túl sokat.

Rick a kezembe adott egy nagy fej karfiolt, hogy szedjem rózsáira. Nem nagyon sikerült. A körmöm is letört.
- Oké én ezt feladom - szólaltam meg egy idő után.

- Na, megmutatom, hogy kell – jött oda nevetve.

Annyira édesen magyarázott. Hozzá szívesen hozzá mennék...
- Ó értem. Köszönöm a segítséget Alaric.
- Köszi Rick. Ez jobban hangzik – javított ki engem és rám kacsintott, majd pakolta a többi dolgot. - Ne haragudj, hogy úgy letámadtalak a csókommal. Bár, éreztem, hogy kölcsönös volt, de akkor sem kellett volna... Tudod ez volt életem első csókja, és jó volt... De neked van valakid a hazádban? - nézett rám.
- Semmi baj. Nekem is ez volt az első csókom, és engem is élvezettel töltött el. A szigeten ahol élek van egy vőlegényem, de az nem számít, mert nem szeretjük egymást, és egyikünk se akarja ezt az esküvőt, csak apáink.
- Elrendezett esküvő? Őskorban éltek ti? - akadt ki.
- Nálunk sajnos ez a szokás.
- Akkor még nem voltál férfival?
- Jézusom. Nem. De ilyenről nem illik beszélni! - akadtam ki.

- Itt pedig szokás... De mindegy csak kíváncsi voltam - hajolt hozzám.
- Na és te? - suttogtam. Jézusom nem beszélhetek erről. Hercegnő vagyok, viselkednem kell.
- Vártam az igazira - simította meg az arcom és újra megcsókolt.
Átöleltem a nyakát és úgy csókoltam vissza.