7. Fejezet ~ A döntés

Sziasztok!

Hú, elnézést kérünk a késésért és persze minden helyesírási hibáért, ami eddig volt és lesz is ezek után. Próbáljuk mindig átfutni a szöveget, de van, hogy nem sikerül kétszer, csak egyszer, és marad benne egy-két elírás. Tényleg bocsánat. Úgy rá van állva az agyunk, hogy észre sem vesszük, ha pl "rengeteg" helyett "rengetek" van. :"D Tudjuk mit akartunk írni, és azt hisszük az is van írva :D

Köszönjük a komikat.! Ezt a fejezetet már szándékoztuk hozni hamarabb, de írótársam augusztus utolsó hetében volt elfoglalt én pedig az előző héten. Új fejezetet ismételten akkor hozunk, ha lesz két különböző embertől komi.

Ha minden jól megy jövőhéten, ha nem, akkor utána, de igyekszünk. :)

Addig is lájkolj minket a Facebook-on.

Katt & Lájk

Puszi: Alice & Katherine

Alice szemszöge:
Miután Katherine elment a városból, hazavittem Jasper-t hozzánk.
- Nem túl nagy, de az én szobám. Imádom – sóhajtottam boldogan.

- Nagyon szép - csókolt meg - De vegyünk egy saját kis házikót, egy szerelmi fészket.

- Nincs nekem annyi pénzem, és te sem dolgozol...

- Édesem, gazdag vagyok. Van egy rakat pénzem.

- Most, hogy így mondod, ráférne egy kis újítás a ruhatáramra.... Vicc volt - karoltam át a nyakát. - Vegyünk egy házat. Pár nap múlva.

- Ahogy csak akarod. Most pedig hívatjuk a szabót az új ruháid miatt.

- Ő, igen... Ezt majd később megbeszéljük - csókoltam meg forrón.

- Miért? Most mi a terved?

- Hagyok időt, hogy megszokd a várost. Ez már nem a sziget. Ha új ruhát akarsz, boltban kell venned. Ha kaját akarsz, vagy te csinálod meg vagy megrendeled....

- Á értem. Szóval boltba megyünk, és magunknak csinálunk ennivalót… - gondolkozott el.

- Vagy rendelünk, vagy anyuci és apuci csinálja meg...

- Igen értem.

- Éhes vagy? - suttogtam az ajkaira.

- Nem, most nem.

- Helyes válasz - haraptam az ajkába.

Miután az éjszakát átszeretkeztük, nehezen ébredtem fel. Reggel lementem a konyhába, hogy csináljak egy-egy pohár teát, és szendvicset. Amikor viszont megláttam anyut odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia nyuszifül - puszilt meg.

- Szia anya.

- Hogy vagy kicsim?
- Remekül anyuci. Szerelmes vagyok, de nagyon - bújtam hozzá.
- Mesélj - mosolygott rám.
- Hát Jass, akit bemutattam.
- Persze tényleg. Ne haragudj – mondta nevetve.
Újra megöleltem, majd reggeli készítés közben beszélgettünk és felvonultam a szobámba. Szombat révén anyu sem ment dolgozni, így mikor csengettek ő nyitott ajtót.
- Ó, Alice itthon hagytad a kulcsot? - hallottam meg a hangját.
- Nem mentem sehova, szerintem apa, vagy Rick volt... - vágtáztam le a lépcsőn. - Ó, szent szar! Katherine! - akadtam ki.
- Szia - mosolygott rám - Beszélhetnénk?
- Anyu, te még nem is ismered... Ő Katherine a klónom - nevettem.
- Nagyon örvendek - mosolygott anyumra - Szóval rám szánnál pár percet?
- Öööö, én is. Most... Megyek - mondta mami és elment.

- Persze, figyelek. Teát? – mosolyogtam Kath-re.
- Igen köszi - nézett úgy rám, mintha először látna.
- És mi járatban itt? Rick még alszik...
- Ha beszéltünk felmegyek hozzá. Most elsősorban a nővéremhez jöttem.
- Van nővéred? – értetlenkedtem.
- Igen van. Ő a legbátrabb ember a Földön.
- Nálam tuti nem. Na mesélj, ki az?
- Te! Az ikertestvérem vagy!

- Haha jó vicc - nevettem, majd a szemébe néztem. – Mi van?
- A tesóm vagy - kezdett bele és elmesélt mindent.
- Honnan... Ez a babás jelenet elevenen él bennem és minden évben július 31.-én ezt álmodom...

- Ez az igazság. Ikrek vagyunk. Július 31.-én születtünk. Olyan boldog vagyok - állt fel és odalépett hozzám.

Leengedtem a kezeim és hátra léptem.
- És? Mit akarsz? – kérdeztem ridegen.
- Mit akarnék? A tesóm vagy. Szeretném, ha haza jönnél. Oda, ahova tartozol.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Én ide tartozok. Itt van a tesóm, az ő apja és az én anyukám itt él ebben a házban. Ő az én anyukám. Aki ápolt, ha beteg voltam és felnevelt. Az én anyám nem egy teszetosza királyné, aki dús gazdag ugyan, de hagyta a lányát szenvedni. Semmi közöm nincs ahhoz a nőhöz és nem is lesz. Az én anyukám Miranda!
- De Alice. Hozzánk tartozol.... A tesóm vagy, az ikrem, a nővérem, aki megmentett.
- Nem érdekel. Ez az én életem és nélkülük sehova nem megyek.
- Akkor jöjjenek ők is! – vágta rá rögtön.
- Hogyisne! Hogy tömlöcbe kerüljenek?
- Miért kerülnének oda? Nem ők raboltak el téged!
Semmi kedvem odamenni, de belegondoltam abba, hogy Jass nem bírná itt sokáig.
- Rendben - néztem rá. - Ha az anyukám, az apukám, a bátyám, Jasper és az én lovam velünk jöhet, akkor jó. Megyünk.
- Pompás - ölelt meg.
- Rendben, de hívd fel Mr. és Mrs. Uralkodót, hogy bele egyeznek-e. Mert, ha bárkinek itt kell maradni, nem megyek sehova. És igen, a lovamhoz is ragaszkodok!
- Természetesen mindent elrendezek. Szeretlek nővérkém - ölelt meg.
- É...én is húgom - dadogtam és visszaöleltem. - Menj, hívd fel őket, utána elmondom anyunak a hírt - toltam el magamtól.
- Alig várom, hogy a szigeten legyünk – mondta, majd elment telefonálni.
Csak ültem és vártam. Mikor megmondta Katherine, hogy mindenki jöhet velem, elmondtam az egész sztorit anyunak és apunak.
- Nos? Megyünk? - bújtam hozzájuk.
- Kicsim ők a családod. Ha menni szeretnél, mi melletted állunk.
- De velem jöttök, ugye? - pislogtam rá. - Nélkületek ugyan sehova nem megyek. Nekem ti vagytok a családom.
- Persze, hogy veled megyünk, ha nekik nem gond.
- Katherine azt mondta, hogy nem. Mikor indulunk? - néztem a húgomra.
- Egy hét múlva. Addig elkészétik a lakosztályaitokat. Engedelmetekkel most felmennék Rick-hez.
- Így kell beszélni? - pislogott Rick apja.
- Nektek nem, de én csak így tudok - válaszolt Kath.
- Majd megszokjátok – sóhajtottam nevetve.

- Az engedély megadva - nevetett a férfi.

Katherine szemszöge:
Annyira boldog vagyok. Alice a tesóm és újra láthatom Rick-et. Alaric még aludt így a szobájába érve bebújtam mellé az ágyba. Hirtelen átkarolt és magához húzott. A párnájának hitt, biztos. Hihetetlenül jó volt a karjaiban, bár eléggé szorosan ölelt… Ekkor még közelebb húzott magához és a nyakamat csókolgatta.
Ekkor vettem csak észre, hogy meztelen és, hogy a teste önálló életre kell. Ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy felébresszem.
- Jó reggelt Rick – szólaltam meg.
- Hmm, Alice mit keresel itt? - nyöszörögte, de nem engedett el.
- Katherine vagyok!
- Tudom, felismertelek az illatodról - csókolgatta a nyakam és magamon éreztem a vigyorát.
- Van egy jó hírem.
- Annál is jobb, hogy az ágyamban fekszel? - kérdezte és maga alá temetett.
- Igen, annál is - öleltem át a nyakát.
- Mi az a jó hír? - csókolt meg.
- Alice az ikernővérem, és a szigetre költöztök velem - mosolyogtam rá.
- És elvehetlek? - csókolgatta a nyakam.
- Ezen az ügyön még dolgozom. Papa egyelőre hajthatatlan, de úgy is ráébresztem, hogy te vagy a tökéletes férfi a számomra.
- Az vagyok? - suttogta és megcsókolt.
- Igen, te vagy az, akire mindig is vártam
- Te is az vagy nekem. Életem szerelme - támaszkodott feljebb és lecsúszott róla a takaró.
- Meztelen vagy - sóhajtottam.
- Teljesen - vigyorgott, majd lenézett és magára húzta a takarót. - Hupsz.
- Miért alszol pucéran?
- Alsógatyában szoktam... Ez most egy ritka alkalmak egyike.
- Miért? Nincs több alsónadrágod? Vagy olyan fáradt voltál, hogy meztelen zuhantál be az ágyba?
- A második.
- Ühüm, értem. Felöltöznél, ha megkérlek rá?
- Nem nézek így jól ki?
- De igen, nagyon jól nézel ki. De ha nem öltözöl fel, nem fogok tudni várni az esküvőig.
- Az baj? - csókolgatta a nyakam. - Szeretnél szeretkezni vagy sem?
Jézusom, hogy mondhatja ki ezt ilyen nyíltan...
- Persze, hogy szeretnék... - vágtam rá.
- Akkor? Ez most nem a sziget. Itt nem hercegnő vagy. Azt csinálsz, amit akarsz - mondta és megéreztem a combomon a férfiasságát
- Alaric – sóhajtottam. - Bármennyire is szeretném, most nem lehet.

- Miért nem? - hajolt közelebb és egyre intenzívebben éreztem.
- Ilyenekről nem illik beszélni, de ha nagyon tudni szeretnéd, éppen menstruálok.
- Ó, értem. Ne haragudj. Elmegyek zuhanyozni, mindjárt megyek le.
- Rendben van, lent megvárlak.
- Szeretlek - mondta és elindult befele.
Mosolyogva mentem le a nappaliba, és odamentem Alice-hez.
- Beszélgetünk egy kicsit? Szeretnélek még jobban megismerni.

- Persze húgi - csúszott arrébb.
- Mesélj milyen gyerekkorod volt. Mi volt a kedvenced és mi az, amit nem kedveltél?
- Az árvaházra nem emlékszek, így arról nem tudok mit mondani... Utáltam, hogy mindig ugyan azt álmodtam július 31.-én, mert nem tudtam, hogy mit jelent... És igazából remek életem volt. Tulajdonképpen a szerelmen kívül mindent megkaptam. Az én anyukám a legjobb a világon...
- Örülök, hogy jó életed volt, de úgy sajnálom, hogy nem együtt nőttünk fel - könnyeztem meg.
- Van ilyen - vonta meg a vállát.
- Na és mióta szeretsz lovagolni? Versenyezni is szoktál?

- Talán négy évesen kezdtem pónikon - nevettem. - Aztán, amikor felnőttem már lovakon is. Kilenc évesen, talán. Rengeteget versenyeztem és díjakat is nyertem - biccentette oldalra a fejét a szekrénysor felé. - De, mivel az érettségire kellett koncentrálnom 12.-ben, így már három éve nem versenyzek, csak hobbi szinten űzöm. Na meg a kis pacim is már elég idős a versenyekhez. 

- Na és hogy hívják a lovadat?
- Villám - mosolygott.
- Nekem is van egy villám nevű lovam! - mondtam boldogan.
- Na ez szuper. És ki az a kis drágaság, akin nem lovagolsz?
- Ő Ördög. Egy veszélyes fenevad. Előszeretettel dob le a hátáról.
- Vadóc, az biztos, de engem imád.
- Akkor Ő a te lovad lesz.
- Rendben, köszi. Tényleg Villámot hogy szállítják át?
- Majd hajóval. Mire megérkezünk Ő is ott lesz. Főleg ha már most útnak indítjuk.
- Akkor most egy hétig nem látom?

Bólintottam, majd Alice gyorsan fogta magát és elment egy búcsúlovaglásra.

- Szia édesem - jött le Miranda.
- Miranda - bólintottam.
- Ja, te Katherine vagy? Azt hittem Alice.
- Alice elment lovagolni - tájékoztattam a tesóm nevelőanyukáját.

- Ja, értem. És mond csak, akkor te voltál itt pár napig? - ült le.
- Igen én. Alice pedig a szigeten volt. Helyet cseréltünk. Elvégre egy hónapig tartott volna a csere, de csak egy hét lett belőle.
- Akkor nem te hívtál telefonon, hogy fáj a hasad...
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Értem. És milyen a sziget?
- Csodálatos. A tenger kék, a homok fehér. A lakók kedvesek. Csend és béke honol.

- És a... szüleitek?
- Nagyon rendes emberek. Beszéltem velük, és szeretettel várják önöket.

- Köszönjük. Igazából nem akarnánk zavarni, de mivel Alice nem megy nélkülem, te meg Rick nélkül... Rick az apja nélkül... Így megy az egész banzáj - nevetett.
- Jól fogják magukat érezni. A szüleim hálásak, amiért felnevelték a testvéremet.

- Ugyan, nagyon szívesen.
- Szörnyű, hogy valaki képes volt Őt elrabolni...
- Szerintem váltság díjat akartak kérni, de valami történhetett velük, ugyanis egyedül volt az utcán egy kis pólyában... A földön.
- Ez rémes. Szegény Alice - sírtam el magam.

- Héé, na - ölelt meg. - Ne sírj ezért. Régen volt, és semmi baja nem lett. Ő sem emlékszik már erre.
- Igen tudom - szipogtam - De akkor is. Hogy bánhattak így vele? Vagy mi történt volna, ha ön nem talál rá!
- Hát ebbe bele se gondolok... – sóhajtotta a nő.
- Annyira hálás vagyok magának.
- Köszönöm - mosolygott rám és megpuszilta a homlokom.
- Nem! Én köszönöm Miranda - öleltem meg.

- Én is kapok? - jött le Rick.
- Ölelést? - mosolyogtam rá.
- Igen - jött közelebb.
Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Hol jártál eddig?
- Zuhanyoztam.

- Olyan lassú vagy, mint egy herceg - öleltem át mosolyogva a nyakát.
- Igyekszek - csókolt meg forrón
- Úgy várom, hogy a szigeten legyünk és bemutathassam neked az új otthonod
- Én is várom hercegnőm - simította meg az arcom.

- Ti együtt vagytok? - kérdezte a nő.
- Igen - fordultam felé - Alaric az a férfi, akiről mindig is álmodtam.

- Értem – felelte mosolyogva a nő.
Beszélgettünk még, majd visszavonultunk Alaric-kal a szobába.

6.fejezet ~ Az igazság kiderül

Sziasztok!
Meghoztuk a következő fejezetet, ami reméljük tetszeni fog nektek:) Új fejit 2 komi után kaptok:)

Katherine szemszöge:

Nem akarok hazamenni. itt minden olyan jó na és itt van Rick is... Aki annyira édes, vicces, okos, kedves és annyira helyes. Az ágyra borultam és sírni kezdtem.

- Kicsi angyalom, miért sírsz? – jött be Rick.

- Holnap reggel hazautazom és soha többé nem látjuk majd egymást.

- Ez nem igaz - ültetett fel. - Én is meglátogatlak és te is bármikor. Sőt, ha nem lenne tilos, akkor elutaznék veled holnap.

- Én nem utazhatok kedvemre Rick. Nekem ha hazamegyek az esküvőmre kell készülnöm, amit nem akarok.

- De én időben megérkezek és megakadályozom az esküvőt. És sokszor meglátogatlak

- Az apám meg majd tömlöcbe vet téged. Bárcsak veled maradhatnék - simogattam meg az arcát.

- Velem leszel. Maradj itt.

- Nem lehet. Alice a városban van, nekem pedig vissza kell mennem. Nem tehetek mást.

- A szerelem legyőz mindent. Veled aludhatok hercegnőm?

- Igen, aludj velem - bújtam hozzá.

- Szeretlek, és aludj csak el - puszilgatta a fejem búbját.

- Nem akarok aludni. Beszélgetni szeretnék és csókolózni.

- Akkor az legyen.

- Mindig emlékezni fogsz rám ugye?

- Igen, fogok - törölte le a könnyeim, majd neki is ki szökött egy. - Azért, a nász éjszakán gondolj rám... - sóhajtotta.

- Mindig csak rád fogok gondolni - feküdtem rá.

- Tudod mit? Inkább... Inkább ne - emelt le magáról. - Felejts el, és légy boldog - mondta és kiment a szobából.

Fogtam magam és utána mentem.

- Rick - öleltem meg hátulról sírva.

- Ne, kérlek - tolt vissza a szobába. - Hallod nem akarom, hogy sírj! De felejts el örökre. Légy boldog a herceggel. Próbáld meg szeretni. Találd meg benne a szépet. Ha engem szeretsz és engem fogsz várni, abba beleőrülsz! Ígérd meg, hogy elfelejtesz és boldog leszel valaki mással...

- Ezt nem tudom megígérni, mert te vagy a nagy Ő. Töltsük együtt az éjszakát - csúszott ki a számon.

- El kell felejtened! Soha többé nem leszünk együtt – hagyta el ismét a szobát.

Sóhajtottam egyet majd letöröltem a könnyeimet. Ha ez akarja akkor ez lesz. Hercegnő vagyok, és van tartásom. Hamarosan Jasper felesége leszek és ez az egész csak egy álom marad. Egész éjjel fent voltam, majd hajnalban elhagytam a házat és a hotelhez mentem ahol felmentem a királyi lakosztályba. Alice és Jasper összebújva aludtak. Ezek szerint összejöttek.. Leültem a nappaliba és vártam, hogy felébredjenek. Az órára néztem fél nyolc. Alaric most ébredezhet...

- Subidubidubi - jött be dalolászva Alice, úgy tíz körül. - Szia Katherine - köszönt mosolyogva és tovább haladt. - Kath? - lépett vissza.

- Jó reggelt Alice - köszöntem neki.

- Ömmm... Felöltözök - rohant vissza.

- Rendben, menj csak - sóhajtottam.

Pár perc múlva Alice elrobogott tusolni és valaki a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Nos, ameddig Katherine zuhanyozik, mi csinálhatnánk valami egészen mást – duruzsolta a fülembe Jass.

- Jó reggelt Jasper herceg - szólaltam meg - Alicet a fürdőben találod.

- Ó, Jézusom, elnézést hercegnő - lépett el. - Kérem, ne forduljon meg.

- Ne aggódj nem áll szándékomban.

Választ nem hallottam, csak azt, hogy bemegy a szobába.

- Igen, király uram, jól értett mindent – hallottam meg a hangját.

Ó apa. Úgy hiányzik. Biztos velem akar beszélni. Az asztalon lévő telefonkagyló után nyúltam. A király, azaz az apám, éppen ezt kérdezte;

- Mit jelentsen ez?

- Jól hallotta uram. Többé nem megyek vissza a szigetre. New Yorkban maradtam. Nem akartam, hogy tudjanak erről, de muszáj, ugyanis ezzel felbontom az eljegyzést.

- Ezt nem teheted Jasper herceg. Emlékezz csak a szerződésre. Tudom,hogy most megijedtél de minden férfi így van vele.

- A tömlöcöt is vállalom, ha elfognak. De élve vissza nem térek. Én meg akarom keresni a szerelmet. A maga lánya elbűvölő, és mint minden jó barát én is az életem adnám a hercegnőért, de ezt a frigyet érvénytelenítem. Többé nem vagyok herceg.

- Gondolj a szüleidre,ránk és a kislányomra. Mi lesz vele? Egyedül nem kerülhet trónra.

- Sajnálom uram, de lássuk be. A sziget hatalmas. Rengetek udvarlója lesz a hölgynek. Talán olyan is, aki szerelmes belé...

- Rendben van Jasper herceg. Megértem a döntését,de a hírt ön közölje vele.

- Én közlöm. A viszont hallásra felséges úr.

Letettem a kagylót. Legalább az esküvő meghiúsult. Most már csak el kell felejtenem Alaric-ot.

- Jass, nem akarom, hogy elmenj – hallottam meg hirtelen Alice zokogó hangját.

- Nem fogok drágám. Veled maradok,mindent elintéztem.

- Hogy? - szipogta a lány. - Csak... Csak miattam tetted ezt?

- Miattunk hercegnőm - válaszolta Jasper. Annyira édesek együtt,hogy megkönnyeztem őket. Felálltam és odamentem hozzájuk. - Nem akarok zavarni,de mennem kell és szeretnék tőletek elbúcsúzni.

- Minden jót Kath - ölelt meg Alice j ó hosszan – De nem maradhatnál mégis, hogy boldog legyél Rickel?

- Nem lehet sajnos. Nekem a népemet kell szolgálnom, és ahhoz kell hozzámennem akit választanak nekem.

- Ez esetben sajnálom – ölelt meg újra a lány.

- Remélem, beleszeretsz az új srácba, ha belém nem tudtál… - sóhajtotta Jass. – Felség – csókolt nekem kezet, majd a homlokomra is adott egy puszit.

- Köszönöm. Örökre a legjobb barátom leszel.

Miután elköszöntem tőlük repülőre ültem és elindultam a sziget felé. Estére meg is érkeztem a palotába ahol egyből szüleimhez mentem.
- Édesanyám,édesapám - hajoltam meg és próbáltam nem sírni.

- Édes kislányom - jött oda anya és megölelt.

- Tán nem Jasper herceg döntése nyomja a szíved? - kérdezte apa.

- Nem apám. Csak elfáradtam az út során.

- Kincsem, te mindjárt sírsz, mi a baj? - ültetett le anyu.

- Van ikertestvérem? - csúszott ki a számon.

- Hogy? - lépett el tőlem anyu.

- Van ikertestvérem? - ismételtem meg a kérdést.

- Ez hogy jutott az eszedbe? - ült le hirtelen és megfogta a hasát.
- Mert találkoztam valakivel aki ugyan úgy néz ki mint én.

- Alice – suttogta.

- Tehát Alicee a testvérem? - gyűltek könnyek a szemembe - Miért adtátok árvaházba? Miért nem engem? - kérdeztem dühösen.

- Nem adtuk... Őt elrabolták - mondta anyu és zokogni kezdett. - Nagyon picik voltatok és betörtek a házba. Mind a kettőtöket el akarták rabolni, de Alice rád tette a takarót és elmászott onnan. Így azt hitték, csak egyedül van és csak őt vitték el...

- Mennyi idősek voltunk? - kérdeztem sírva.

- Kevesebb, mint egy.

- Miért nem kerestétek?

- Kerestük, de amint megtudtuk, hogy a szigeten kívül van… Mi már… - mondta anyu és sírva bújt oda apuhoz, aki a hátát simogatta.

- Édesanyáddal azt hittük, felesleges lenne keresnünk, mert úgy is meghalt…

- Nem halt meg. Én ismertem őt,ahogyan ti is. Most visszamegyek New Yorkba és idehozom őt. Melyikünk született meg hamarabb?

- Ő...

- Elhozom a nővéremet. Újra együtt leszünk.

- Várj... Ő... ő volt itt?

- Ühüm. Találkoztunk New Yorkban és helyet cseréltünk egy időre.

- Nem bírta sokáig... - jegyezte meg apu.

- Mert nincs ehhez hozzászokva. Hiányzott a családja. Ahogyan nekem is szörnyen hiányoztatok.

- Hívd meg akkor.

- Hajnalban indulok.

- És ha nem jön? Ha a családjával akar maradni?

- Biztos jönni fog. Ne aggódjatok - öleltem meg őket.

- De most gyere enni velünk.

- Rendben - bólintottam - Mi a vacsora?

- A kedvenced.

- Rakott karfiol? - kérdeztem és újra könnyezni kezdtem.

- Hát még szép. De miért sírsz? New York-ban nem volt?

- Nem sírok - töröltem le a könnyeim - Papa nem választhatnék magamnak én férjet?

- Talán máris kinéztél egy jó kis herceget?

- Nem herceg de ő a legtökéletesebb férfi a földön.

- Hát, ha nem nemes...

- Papa...

- Nem érdekel Katherine. Neked egy herceg kell, aki majd királyként elvezeti a szigetet. Ebben a témában nem vitatkozom.

Bólintottam majd vacsora után ágyba bújtam

5.fejezet ~ "Te vagy életem első szerelme. Veled volt az első csókom, és veled akarok először szeretkezni. "

Sziasztok!

Az új fejezettel kicsit sokat késtünk, tudjuk. De meg van rá az okunk. Nem tudjuk mennyire igaz, de úgy érezzük, hogy az első fejezetet sokkal többen olvasták, mint a többit.

Persze, talán ez nem ok, de többi határozottan az:

- Katherine költözött, így nem tudtunk írni.

- Alice számítógépe elromlott, így ismét csúszott az írás.

- Alice nyaralni volt a barátnőjével és Katherine volt az idegenvezető.

A jövőre nézve pedig annyi, hogy egyetemre fog menni Alice, de próbálunk minimum havonta egy fejezetet hozni, de ha időnk engedi akkor hetente vagy kéthetente jön egy fejezet.

Nem is szaporítom tovább a szót.

Jó olvasást!

Alice&Katherine

Ui.: A végén 18+ os jelenet lesz. Aki nem bírja ne olvassa, mivel nem burkoltan írtunk... ;) Nem is durva, pont jó. Azt hiszem... :)

Alice szemszöge:

Este a családommal és New York-kal álmodtam. Annyira hiányzik mindenki, főleg az én édes kis pacim. Na meg persze a többiek is. Reggel arra keltem, hogy ez csak álom volt és egy szolgáló áll az ágyamnál.

- Jó reggelt hercegnő. Itt a szokásos reggeli barack tea.

Ó, legalább valami normális is van ebben az elcseszett kastélyban.

- Köszönöm Leila. Te nem iszol velem? - mosolyogtam rá.

- Nem hercegnő. Elkészítem a fürdőjét - mondta és a hatalmas fürdőszobába sietett.

- Ne kérlek. Csak tusizok.

- Ne butáskodjon kisasszony.

- Nem... Nem érzem jól magam... Nagyon fáj a fejem és a hasam - hazudtam. - Szólna édesapámnak és édesanyámnak, hogy ma nem mennék velük a kis árvákhoz?

- Természetesen - hajolt meg előttem majd elment.

Magzatpózba összegubóztam és csak vártam.

Hamarosan a király és a királynő jött be hozzám.

- Katherine drágám - ült le mellém a nő.

- Édesanyám - néztem rá. - Apám - néztem a királyra. - Engedelmükkel, ma pihengetnék.

- Mi ütött beléd te lány, hogy magázol minket? - kérdezte a férfi.
- Persze kicsi Katherine pihenj csak - mondta a nő

- Köszönöm - csordultak le a könnyek az arcomon.

- Na mi a baj kis drágám? - ölelt meg a királynő.

- Semmi, tényleg - toltam el magamtól. - Biztos csak gyomorrontás. Üdvözlöm a kicsiket.

- Nem megyünk sehova. Itt maradunk és vigyázunk rád úgy, mint mikor kicsi voltál.

Kész, eltörött a mécses és csak zokogtam. Haza akarok menni anyuhoz és apuhoz...

- Nem akarom. Majd Leila vigyáz rám - ziláltam.

- New Yorkban történt valami?

Igen, történetesen ott születtem, ott éltem le az életem, de egy elkényeztetett liba miatt vagyok itt...

- Mondom, hogy csak magányra vágyok!!!

- Rendben életem, de ha szükséged van rám csak szólj és itt vagyok.

- Oké - sóhajtottam. Amikor kimentek tovább zokogtam. - Leila, ide adnád a telefonom és elhagynád a szobám?

- Persze kisasszony.

Miután kiment felhívtam anyut. Alig vártam, hogy végre felvegye.

- Szia nyuszifül – köszönt.

- Szió. Anyu, én annyira szeretlek és annyira hiányzol. Ugye tudod, hogy sose utáltalak? - kérdeztem és már az arcomat ellepték a könnyek.

- Tudom, hogy szeretsz Alice. Én is téged kicsim. Mindjárt hazaérek és bemegyek hozzád, rendben?

- Az nem... Nem is rossz ötlet. Anyu, énekeld el nekem azt a dalt, amitől meggyógyult a hasam.

- Most édesem? Vagy majd otthon?

- Most, kérlek szépen - mondtam sírva.

- Rendben van édesem, csak ne sírj - mondta anyu és énekelni kezdett.

Hallgatni kezdtem és lassan, de biztosan megnyugodtam. Megköszöntem neki és mondtam Leilának, hogy hívassa be Jasst. Kicsit még fáj a hasam, de nem vészes. A király és a királynő csak este jön haza, így oké minden.

- Jó reggelt hercegnőm - csókolt kezet Jasper - Csak nem sírtál szépségem?

- De - bújtam hozzá. - Figyelj Jasper imádlak és én vagyok a legboldogabb ember a Földön, hogy találkozhattam veled és egy pillantás után, máris beléd szerettem. De hiányzik az otthonom, a bátyám, az apám és főleg anyuci, de nagyon. Na meg persze a pacim is. Így a szüleimtől kérek engedélyt arra, hogy még egy hetet tölthessek ott... De egy hét után ismét Kath tér vissza. Ugyanis, valljuk be Jasper, előbb vagy utóbb mindenkinek feltűnne a csere és nem akarok tömlöcbe kerülni, vagy ilyesmi... Szeretlek, de nem tudok itt élni. Azt tudom elintézni, hogy egy hétig ott legyél velem New Yorkban... - dőltek belőlem a szavak, majd lehajtottam a fejem.

- Bárhova követlek téged, bármennyi időre, csak ne sírj többet kedvesem. Nem akarlak szomorúnak látni. Könnyek helyett boldogságot akarok a szemedben látni - simította meg az arcom Jass.

- Te vagy a világon a legédesebb pasi - csókoltam meg lágyan. - Elmegyünk lovagolni?

- Ahova csak akarod édes kis Alice-em - csókolt meg.

- Akkor egy óra múlva a pályán, jó?

- Ott várlak szerelmem - csókolt kezet és távozott.

Megbeszéltem a királlyal és a királynővel az utazás dolgot, amibe belementek. Jasper is velem jöhet. Ez de jó lesz. Holnap kettőkor indulunk a magánrepülővel és hatra már meg is érkezünk. Első dolgom volt felhívni Katherine-t, hogy ezt elmondjam neki.

- Ne haragudj, de eddig bírtam - sóhajtottam a mese után.

- Nem bírnád még ki hónap végig? Kérlek Alice. Nem mehetek még vissza a szigetre.

- Ne haragudj, de nem... Mint mondtam, mindenki hiányzik és eddig bírtam nélkülük...

- Rendben van - sóhajtotta.

- Holnap este hatkor ott leszek. Utána van egy heted, de nem több. Ja, ha anyuci hazaér, puszilgasd meg helyettem, mond neki, hogy szereted és hogy a daltól már nem fáj a pocakod.

- Oké. Figyelj Al ne haragudj a tegnapiért, nem akartalak megbántani. Neked tökéletes életed van...

- Nem haragszom, csak ideges voltam. A tied is jó lenne, ha ehhez szoktam volna hozzá..

- Ugyan már, hisz mindig úgy kell viselkednem mintha tökéletes lennék. Hozzá kell menne egy férfihez, akit nem is szeretek. Kit áltatunk, szörnyű életem van! Semmihez se értek! Nem tudom mi az a tepsi!- mondta idegesen.

- Ó, szívem - sóhajtottam, majd beszélgettünk még egy kicsit. Tettem egy jó nagy összeget a telefonomra, ami kibírja egy évig, utána meg elmentem Jasper-rel lovagolni.
- Elég korán sötétedik... Milyen évszak van? - érdeklődtem.

- Nem azért sötétedik mert lenyugszik a nap, hanem vihar jön. Méghozzá nem is kicsi.

- Akkor forduljunk vissza... - pánikoltam.

- Ráérünk még, messze a vihar, és a közelben van egy vadászház, ami a tiétek.

- Akkor szálljunk meg ott - mosolyogtam rá.

- Rendben van, de még lovagoljunk egy kicsit. Ha elkezd esni vagy felerősödik a szél, akkor elindulunk - mondta időjós Jasper. Annyira édes.

- Persze - bólintottam. - Verseny az erdőig?

- Nem tudod mire vállalkozol - mosolygott és vágtázni kezdett.

- Elképesztő, hogy egyes hercegek, hogy fent hordják az orrukat - vigyorogtam a célnál. - Ugyanis én győztem - nevettem.

- Kéri a jutalmát hercegnő? - incselkedett velem Jass herceg.

- Igen - vigyorogtam rá.

Leugrott a lováról, majd engem is leemelt

- Hercegnő - hajolt meg majd megcsókolt.

Forrón csókoltam vissza.

- Remekül lovagolsz.

- Köszi. Ez az életem. Kicsi korom óta lovaglok - mondtam és leszakadt az ég.

- Gyere menjünk - segített fel a lóra majd ő is felült a sajátjára és vágtázni kezdtünk.

- Csókolózás a szakadó esőben. Ez olyan romantikus - mondtam a ház előtt és lekaptam Jasst.

- Igen tényleg az – mosolygott. - Kikötöm a lovakat a kis karámba addig te menj előre.

- Ühüm - csókoltam meg újra és bementem. 

Ahhoz képest, hogy kis vadászház óriási. Körbe jártam a kis mini palotát és megnéztem a képeket. Olyan boldog Katherine, annyira nem értem ezt a csere dolgot... Ó, és Istenem, milyen rossz lesz Jasper nélkül. Úgy fog hiányozni... Sebaj, majdcsak megtalálom az igazit...

- A lovak biztonságban vannak - jött be Jass. - Begyújtok a kandallóba nehogy megfázz.

- Te mindenhez értesz? - csimpaszkodtam a hátára.

- Azért azt nem mondanám. Jó a hátamon? - kérdezte nevetve.

- Nagyon - kezdtem el csókolgatni a nyakát. - Le kéne vetkőznünk, csurom vizesek vagyunk... Utána meg tiszta ruhát venni és ágyba bújni - suttogtam a fülébe.

- Fent az emeleten megtalálod Katherine szobáját, ott találsz száraz ruhát.

Amint tüzet rakott felém fordult én pedig lehúztam a pólóját.

 - Hú, de szép - simogattam a mellkasát. A falnak nyomtam és csókolgatni kezdtem.

Felsóhajtott, majd a vizes hajamba túr

- Ugye nem akarod, hogy rajtam maradjanak a vizes ruháim és megfázzak? - cirógattam a testét.

- Nem akarom - mosolygott majd vetkőztetni kezdett.

- Ez az - suttogtam, és megcsókoltam.

Felemelt, majd elindult az emelet felé.

- Olyan gyönyörű vagy hercegnőm.

- Te is az vagy. Dögös. Annyira kívánlak - karoltam át a nyakát. - Nem érdekel, hogy egy napja járunk, és lehet, hogy egy hét múlva soha többet nem találkozunk... Te elveszed  Kathernie-t, én meg talán pár év múlva hozzá megyek valakihez... De akarlak. Feküdjünk le Jass, kérlek.

- Ahogy csak akarod szerelmem - felelte, majd hamarosan már meztelenek is voltunk.
- Azta, de nagy - kerekedtek el a szemeim, mikor megláttam a férfiasságát.

- Ezt jó hallani - mondta nevetve és csókolgatni kezdett.

- Imádom a csókjaid - suttogtam és megmarkoltam.

- Én is a tiedet.

Mozgatni kezdtem a kezem fel-le.

- Hú. Ez jó - nyögött fel.

- Nekem is - vigyorogtam és folytattam.

- Mohst éhn... - nyögte.

- Oké - haraptam az ajkamba és elengedtem.

Felém hajolt, majd csókolgatni kezdett miközben simogatni kezdett ott.

- Azta - sóhajtoztam. - Ez nagyon jóh.
Oké, igazából még nem csinált semmit, de én már most meggyulladok. 

- Nekem is - mosolygott rám, majd kifeküdt mellém.

- Többet akarok - néztem a szemeibe.

- Rendben hercegnőm - mondta, majd a nyelvével kezdett kényeztetni, ami már majdnem megőrjített, aztán pedig felém magasodott, megcsókolt és az egyik ujjával behatolt.

- Ahh - sóhajtottam fel. - Ne hagyd abba - ziláltam.

- Nem fogom - vigyorgott és tovább kényeztetett.

Markolászni kezdtem a lepedőt és nyögtem.

- Ne kínozz tovább! - könyörögtem neki.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte suttogva.

- Igen. Te vagy életem első szerelme. Veled volt az első csókom, és veled akarok először szeretkezni. Nem mellesleg látom, te is akarod már - simogattam meg a merev férfiasságát.
- Igen, akarom - mosolyodott el, majd óvatosan behatolt.

Lehúztam egy csókra, hogy az ajkába harapva eltereljem a figyelmem az apró fájdalomról. Forrón csókolt vissza, majd mozogni kezdett, én pedig csak nyögtem és nyögtem, miközben zilálva simogattam a hátát. Érzetem, hogy menten meggyulladok. Egyre csak fokozta a tempót, én pedig egyre jobban élveztem. 
Hamarosan a fájdalom teljesen megszűnt és csak a gyönyör maradt. Lábaimmal átkaroltam a derekát, hogy mélyebben legyen bennem.

- Imáhdhlak – ziláltam.

- Én ish tégedh...

- Gyo…gyorsabban – nyögtem ki.

Nem mondott semmit csak gyorsított. 

Hamarosan pedig egy új, fantasztikus érzés kerített a hatalmába. Igen, ez lesz az. Hangosan nyögve mentem el. Miután a légzésünk beállt a normális tempóba, hosszú percekig tartó csókolózásba forrtunk össze, majd a mellkasára hajtottam a fejem és így aludtunk el.

Tetszett?

Csatlakozz a Facebook oldalunk lájkolói közé:

Katt & Lájk :)