4. Fejezet ~ Segélykiáltás

Sziasztok! 

 

Bocsánat, hogy ilyen későn jött a következő fejezet, de sok-sok dolgunk volt. Most már viszont próbálunk hetente egy (vagy akár kettő) fejezetet hozni.

Csatlakozz a Facebook oldalunk lájkolói közé:

Katt & Lájk :)

Jó olvasást!

Alice&Katherine

Alice szemszöge:
Egyszerűen megőrülök. Jass-t meghívtam vacsorára különben a desszertes kanállal ettem volna meg a levest. Mi a nyavalyának ennyi rohadt evőeszköz...? De legalább a hálóingem jól néz ki. Beálltam a tükör elé. Szinte hihetetlen, hogy semmi fodor és semmi csipke. Hát ilyen ruha is létezik ebben a kastélyban? Úgy, hogy nem én hoztam el?

- Jass, ugye maradhatsz éjszakára? Vagy az is tiltva van? - pislogtam rá.
- Igen tiltva van. Már így se láthatnálak téged – sóhajtotta. - Szóval álmodj szépeket hercegnőm - csókolt meg.
- Miért? Hercegnő vagyok, az van, amit akarok, nem?
- Ez nem egészen így működik. Hercegnő vagy, akitől elvárnak dolgokat, amiket be kell tartani, bármennyire is nehéz.
- És hogy lehet megváltoztatni?
- Sehogy.

- És nem kérhetek engedélyt a királytól, hogy holnap velem aludj? - karoltam át a nyakát.
- Megpróbálni megpróbálhatod végül is - ölelte át a derekam.
- Szeretlek - suttogtam és megcsókoltam.
- Én is téged - ölelt magához a csók után - Nem hittem, hogy valóban létezik szerelem első látásra, de most már tudom, hogy igen - csókolt kezet - Álmodj szépeket hercegnőm.

- Én sem hittem, hogy létezik. Jó éjt, szőke hercegem - hajoltam meg.
Jasper megcsókolt, majd elment.

Boldog vagyok, de mégsem annyira. Úgy aludnék vele... Semmi pervez gondolat, egyszerűen csak egy kis hozzá bújás... Pihenés a meztelen mellkasán... Na jó, lehet póló a kis úri emberen... De áááh. Megnyomtam a szolgacsengőmet. Hihetetlen, hogy nem lehet magamat kiszolgálni, így szegény lányt kell csicskáztatnom...
- Katherine hercegnő - hajolt meg előttem - Mit óhajt?
- Megtudni, hogy édesanyám és édesapám tervez-e valamit nekem holnapra. Illetve, ezen kívül más dolgom van-e.
- Holnap az árvaházba megy a kicsikhez a szüleivel hercegnő.
- Ó, tényleg. Mikor kell kelnem?
- Szokás szerint nyolc órakor ébresztem önt kisasszony.
- Ez most vicc? Kelek magamtól. Te csak aludj.
- Bizonyára még fáradt az utazástól. Reggel itt leszek. Kell még valami kisasszony?

- Nem, menj csak. De magamtól kelnék...
- Reggel találkozunk hercegnő. Szép álmokat - mondta és elhagyta a szobát.

Nyolc órakor? Ez valami vicc... Oldalra fordultam és kapcsolgatni kezdtem az óriás plazma TV-t. Rávittem az egyik zene csatornára és, mikor megszólalt az egyik kedvenc számom táncolni kezdtem.
A zene a felénél tartott mikor csörögni kezdett a mobilom. Katherine volt az.
- Szia Alice. Mi újság odaát? – kérdezte, mikor felvettem.
Lejjebb vettem a hangerőt.
 - Nem sok. Mondd, kihez kell menni az árvaházba? Mit kell tennem és mondanom? Jass jöhet velem? Ó, képzeld lebuktam. Jasper egyből lebuktatott... Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne nézzek a gyönyörű szemeibe... És miért nem mondtad, hogy van olyan ló, amire nem ülhetek fel? Persze, hogy azt találtam meg egyből... - jött rám a szófosás.
- Te se mondtad el mi az a tepsi..... Neked bejön Jasper? Figyelj én szívesen átpasszolom neked. Ami azt illeti én is lebuktam Rick előtt. Az árvaházba csak mosolyogj és beszélgess a gyerekekkel.
- Te nagyon para vagy bakker... Nem tudod mi az a tepsi? Be hát... Úgy imádom, és azt mondta, hogy segít mindenben, és olyan jól csókol - sóhajtottam boldogan.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy mi az? Konyhát is csak akkor látok mikor éjjel leszököm dugi sütiért.... Na és mi az, hogy jól csókol? Mondjuk ez Rick-ről is elmondható.
- Hm, lekaptam - vigyorogtam, majd hasra feküdve felkönyököltem és lóbáltam a lábam. - Szóval te és Alaric....?
- Én és Alaric micsoda?
- Smacin kívül volt valami?
- Természetesen nem. Az nem lenne helyénvaló.
- Hercegnők - forgattam meg a szemem. - Na de akkor Jasper jöhet-e velem?
- Jasper veled mehet, de viselkedj illendően.
- Vagyis ne szexeljem meg a gyerekek előtt? - vigyorogtam. Áh, minden pénzt megérne, hogy lássam most az arcát.
- Nem! Sehogy se érintkezz vele. Meg se csókold!
- Mi ez? Kínzókamra? Hercegnő vagy basszus, és folyton meg kell alázkodnod....
- Ez nem megalázkodás. Egy hercegnőnek példát kell mutatni!
- De nem csak ez... Szörnyű egy életed van. Ha nem lenne itt Jass, sírva rohannék haza...
- Nem is szörnyű. Inkább a te életed az. Szörnyen nehéz.
- Mi a nehéz benne, hogy nem nyalják ki a segged és szabad vagy?- akadtam ki.
- Na és neked mi nehéz abban, hogy mindent megkapsz? Rendben beismerem nincs akkora szabadságom, mint neked, de ezen kívül jó életem van.
- Ha jó, akkor miért akartál cserélni? Mégsem tetszhet...
- Mert ki akartam próbálni, milyen egy egyszerű ember élete és azért, hogy esélyt adjak magamnak arra,hogy szerelmet találjak.
- Megkaptad, élvezd - csaptam le a telefont és álomba sírtam magam.

Katherine szemszöge:
Annyira szeszélyes ez a lány. Leültem a tükör elé és fésülködni kezdtem. Mennyivel könnyebb lenne, ha ő is hercegnő lenne, vagy ha én is átlagember lennék. Hiányzik anya és apa, a szolgálók, a népem, a lovaim.... Na és itt van Rick is.. Ha hozzá kéne mennem, minden más lenne...
- Bejöhetek hercegnőm? - nyitott be.
- Igen engedélyt adok a belépésre - bólintottam.
- Hm. Megfésülhetlek?
- Ha szeretnél - adtam oda neki a hajkefét.
- Alice-t is, sokszor fésültem - ült le mögém és óvatosan kibontotta a hajam.
- Mióta ismered őt?
- Hát úgy 20 éve...
- Hú, akkor tényleg testvérekként szerethetitek egymást. Szerinted mi a hasonlóságunk oka?
- Akár ikrek is lehettek... Ali csak örökbe lett fogadva... De az is tény, hogy mindenkinek meg van a hasonmása valahol...
- De az nem lehet véletlen, hogy egy idősek vagyunk... Mikor van a szülinapja?
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Mi azt a napot ünnepeljük, amikor örökbe fogadtuk.
- Á értem. Alaric biztos vagyok benne, hogy Ő az ikrem. Csak nem értem, miért került árvaházba.
- Nem hiszem... Teljesen különböztök... Na, fordulj vissza, hagyj fésüljelek.
- Miben különbözünk?
- Stílusilag mindenben. Hajszínben... Illatban...
- Miért? Milyen az illatom?
- Nem tudom, de jó. Nagyon jó - kezdte el csókolgatni a nyakam.
Becsuktam a szemem és felsóhajtottam. Elsöpörte a hajam és a másik oldalról is csókolgatni kezdett. Apró, kicsi csókokat lehelve a nyakamra.
- Ez jó - csúszott ki a számon.
- Ühüm - hümmögte és lefektetett az ágyra úgy folytatta. Később pedig a dekoltázsom felé haladt.
- Nem szabad... – szólaltam meg.
- Hm? - nézett a szemembe.
- Hagyjuk abba. Nem szabad tovább mennünk.
- Hé szívem. Nem akarok szeretkezni, csak a kebelid....
- Mi van velük? - mosolyogtam rá. Nem tehetek róla. Olyan édes.
- Szeretném őket jobban látni és csókolni... érinteni - sóhajtotta.
- Akkor lásd, érintsd - suttogtam. Jézusom miket mondok? Ha most látnának a szüleim…

Lehúzta a pólómat és elkerekedtek a szemei.
- De szépek - suttogta és csókolgatni, meg fogdosni kezdte őket.
- Tényleg azok? – mosolyogtam elpirulva.
- Igen, és szeretném levenni a melltartód is, de nem sietem el - csókolgatta tovább.
- Vedd le, engedélyt adok rá.
- Nem - csókolt meg. - Jó éjt - mászott le az ágyról.
- Aludj velem - mondtam ki hirtelen.
- Nem. Még van egy kis dolgom... Szia - lépett ki az ajtón.
Sóhajtottam egyet majd visszavettem a pólóm és aludni próbáltam.