8.fejezet ~ Érkezés a palotába

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy nem hoztunk eddig új fejezet, de ez az egyetem nehezebb, mint gondoltam és uramisten ez a vizsgaidőszak… Egyik nap örömtáncot járok, mert átmentem, másik nap, mert sírok, mer több napos tanulás után meghúzott a *********** tanárnő…

Na de ennyit a panaszkodásról.

Ezek után is próbálunk hetente-kéthetente fejit hozni. Kommentektől függően. Szeretnénk, ha lenne minimum 2 komi és akkor hozzuk a következőt. Ha ennél több, akkor jobban csipkedjük magunkat.

Köszönjük a sok feliratkozót és a türelmet, annak, aki még velünk tart a továbbiakban.

Alice szemszöge:

Miután végeztem a lovaglással hazamentem és megkérdtem Jass-t, hogy jöjjön el velem vásárolni. Vettünk magunknak pár kényelmed ruhát, ugyanis eldöntöttem, hogy én nem fogok a kényelmetlen, ízléstelen vackokban otthon lenni. Ha jelenésem lesz valahol, akkor azokat veszem fel, hogy mindenki viruljon, de amúgy abban leszek, amiben én szeretnék. Az iskolából kiiratkoztam, s minden cuccunkat összepakoltuk, majd elküldtük. Így már csak egy heti ruháink voltak velünk, amiket hordunk, míg még itt vagyunk.

Nem sokára pedig már a repülőn utaztunk, s Jasper-hez bújtam.

- Jasper herceg, én úgy szeretem magát - csókolgattam.

- Én is elmondhatatlanul szeretem Önt Alice hercegnő.

- Ugye nem csak álmodom, és a tied vagyok?

- Nem álmodsz hercegnőm, ez a valóság. Amíg csak dobog a szívem, a tiéd vagyok.

- Úgy szeretlek - ültem az ölébe és forrón megcsókoltam. Imádom a kabinos repülőt.

- Én is téged kedvesem. Amint hazaérünk, beszélek a királlyal, hogy oltárhoz vezethesselek.

- És én boldogan fogom kimondani az igent. Olyan boldogan, mint még senki más.

- Annyira édes vagy - simított egy tincset a fülem mögé.

Elmosolyodtam, lehunytam a szemem és élvezettel sóhajtottam egyet.

- Már az érintésedtől is lángol a testem – suttogtam.

- Akkor vigyáznom kell, hogy nehogy véletlen elégj.

- A szerelem tüzében, érted bármikor elégek - haraptam az ajkába.

- Alice - szólalt meg Katherine.

- Hm? - fordultam meg.

- Kezdem kellemetlenül érezni magam – felelte a tesóm.

- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? – kötekedtem.

- Gondoltam tudod, hogy itt vagyok, mivel már vagy egy órája itt ülök.

Sóhajtottam egyet, majd visszamásztam a székembe és befeküdtem Jasper ölébe.

- Hosszú még az út? – nyafogtam kicsit.

- Még másfél óra hossza - válaszolta szerelmem.

- Az nagyon sok... - sóhajtottam. - Katherine, te nem követnéd Rick példáját? - kérdeztem nevetve, az alvó tesómra mutatva.

- Nem vagyok álmos. Amúgy is egy hercegnő csak este alszik.

- Akkor mi keresünk egy másik, üres fülkét - álltam fel.

- Miért? Itt is beszélgethettek nyugodtan – mondta ártatlanul. Beszélgetni? Jó vicc!

- Nem baj, ott jobb - mondtam, majd körbe jártunk, de nem volt üres, így inkább visszamentünk, leültünk és elaludtunk.

Amikor megérkeztünk kipakoltunk, berendezkedtünk, majd pár perccel vacsora előtt bejelentették, hogy a királyi páros megérkezett. Felöltöztem egy itteni puccos ruhába, amiben illik őket fogadni, és kellő tisztelettel köszöntöttük őket.

- Elizabeth Mary Brandon Rivaldi felséges asszony - hajoltam meg a nő előtt. - Edward Anthony Rivaldi felség - hajoltam meg a férfi előtt is, miután már mindenki megtette.

- Édes istenem. Kicsi Alice, hát életben vagy - mondta sírva a királynő, majd magához ölelt.

- Igen - feleltem és hátra léptem.

- Mi a baj kicsikém? - kérdezte a király.

- Semmi. Csak engedelmükkel végre asztalhoz ülnék.

- Ne magázz minket, kérlek. Tegezz nyugodtan, hisz a lányunk vagy.

- De nem foglak titeket anyának és apának szólítani... Az én szüleim Miranda és Jack. Jó étvágyat! – mondtam és leültem Jass mellé.

- Ez csak természetes, hisz Ők neveltek fel téged, amiért nagyon hálásak vagyunk - mondta Edward. Hát minimum, barom!

Anyu bólintott egyet én pedig enni kezdtem.

- Ez nagyon finom volt köszönöm –- mondtam a vacsora után.

- A szakácsunk igen kiváló étkeket készít. Leszeretnétek pihenni? –- kérdezte a királynő.

- Én inkább engedelmükkel lovagolni mennék, Jasper herceggel –- feleltem ridegen.

- Alice ne magázz minket, kérlek - nézett rám könnyes szemmel a királyné - Nem kérem, hogy szólíts anyának, csak arra, hogy tegezz.

- Persze menjetek csak - bólintott Edward.

- Köszönöm - néztem a férfira. - És bocsánat - néztem a nőre, majd bementem a szobába.

- Minden rendben Alice? - jött utánam anya.

- Persze anyuci - öleltem meg.

- Akkor jó - ölelt magához szorosan - Tetszik, hogy itt vagyunk kicsim?

- Haza se mentem volna, ha itt lettél volna velem.

- Rendes ember a király és a királyné. Te is így gondolod nyuszifül?

- Igen, szerintem is nagyon rendesek.

- Nem is zavarlak tovább. Menj csak lovagolni, mert tudom, majd meghalsz, hogy láthasd Villámot.

- Hát. Majdnem hogy egy hete nem láttam őt, még szép, hogy aggódok - mosolyogtam, majd átöltöztem és elmentünk lovagolni Jass-szel. A vadászházba felelevenítettük az első éjszakánkat, majd amikor visszaértünk a palotába, már este volt, így elaludtunk. Később viszont lementem a konyhába valami nassolni valót keresni.

- Legfelső polc, bal oldalt abban a nagy váza izében - hallottam meg Katherine hangját - Ott van elrejtve a világ legfinomabb csokis keksze.

- Ebben a kancsóban? - vettem le.

- Igen, abban a váza izében - bólogatott.

- Úgy hívják, hogy kancsó - mosolyogtam rá és megkínáltam.

- Á értem, szóval kancsó - – mosolygott, majd vett a sütiből.

- Hogy vagytok Rick-kel?

- Remekül. Ő a világon a legédesebb férfi - sóhajtotta.

- Az ágyban is vigyáz rád?

- Persze, hogy vigyáz. Mindig átölel, ha alszunk.

Nagyot nevettem. Haláli egy lány.

- Aaajj, úgy értettem a szexnél.

- Még nem feküdtünk le. Nem vagyunk még házasok.

- Mi se Jasper-rel...

- De ti igen. Tudom, hogy igen. Múltkor is meztelen aludtatok!

Jézusom, érthetetlen egy lány. A homlokomra csaptam.

- Azt mondtam, hogy mi sem vagyunk házasok, még sem volt akadály...

- Jaaa, értem. De.....

- De? - vigyorogtam. - Mi de?

- Nem tudom, hogy megtehetem-e.

- Persze, hogy meg.., - húztam ki magam.

- Na és ha a papa máshoz ad hozzá?

- Kizárt, hogy máshoz adjon, azt nem engedem!

- Annyira aranyos vagy - ölelt meg.

- Komolyan mondom. Ő lesz a te férjed, a gyerekeid apja...

- Igen csak Ő lehet az, senki más.

- Szóval mire vársz? Persze hogy szabad! És csodás, ha engem kérdezel!

- Azt hiszem, megfogadom a tanácsod.

- Á, ezt csak úgy mondod - mondtam és töltöttem magamnak egy kis tejet a sütihez.

- Nem csak mondom meg is teszem!

- Jól van húgi, semmit nem kell elsietni. Csak mondom, hogy felesleges várnod...

- Tudom csak nekem azt tanították, hogy az esküvőig várni kell.

- Akkor várj - sóhajtottam.

- De nem akarok.

- Akkor? Itt vagy még? - kacagtam.

- Nem -– mosolygott, majd elszaladt.

Ez a csaj annyira aranyos, hogy már fáj. Mindent akar, de mégis semmit.

Katherine szemszöge:

A konyhából Rick szobája felé vettem az irányt. Igaza van Alice-nek, minek is várjak, ha úgy is Rick lesz a férjem.

- Szia - köszöntem neki mosolyogva, mikor beléptem a szobájába.

- Szia szerelmem - kapcsolta ki a TV-t .

- Mit csinálsz? - bújtam mellé.

- Aludni próbálok, és te?

- Ebben az esetben nem is zavarlak.

- De miért jöttél be? Mit szeretnél?

- Téged - suttogtam.

- Hm? - nézett rám értetlenül.

- Azt mondtam, hogy téged akarlak.

- Hát akkor aludj velem.

- Aj Alaric, miért nem érted mit akarok? - sóhajtottam.

- Költözzünk össze?

- Nem....

- Várj, tudom, mit akarsz - mondta és megcsókolt.

Na végre rájött. Átöleltem a nyakát és úgy csókoltam vissza. Tovább csókolóztunk, majd kifeküdt.

- Velem aludhatsz, nyugodtan –- mosolygott.

- Na jó akkor aludjunk - mondtam lehangoltan.

- Drágám, mi nyomja a szívedet?

- Semmi, csak nem tudom, miért nem érted, hogy mit akarok.

- Mert nem mondod. Mi a baj hercegnőm, mit akarsz? - simogatta meg az arcom.

- Téged!

Ismét forrón megcsókolt és magához húzott.

- Itt vagyok.

- Tudom. Vedd le a hálóingem - mosolyogtam rá.

- Öööö, oké - mondta és megtette. - Hú, gyönyörű a tested.

- Köszönöm - válaszoltam. Vajon leesik végre neki, hogy mit akarok?

- Na jó - feküdt le háttal nekem. - Jó éjt.

- Nem akarsz engem Rick?

- De akarlak, de nem akarok tovább ábrándokat kergetni... Ezerszer hittem már azt, hogy végre szeretkezni fogunk, de ezerszer fulladt kudarcba az egész...

- De most nem fog, mert akarok Rick. Szeretkezni akarok veled itt és most.

- Már nem tudom elhinni. Az lenne a legjobb, ha várnánk a nászéjszakáig. Ott tuti akarod...

- Rendben akkor várunk –- mondtam, majd magamra kaptam a hálóingem és elhagytam a szobáját. Szörnyen éreztem magam...

Reggel morcosan ültem asztalhoz.

- Jó reggelt húgi - – puszilt meg Alice hirtelen. - – Hm, mit főzzek?

- Jó reggelt Alice. Ülj csak le, hamarosan felszolgálják a reggelit.

- Hát ma reggel biztos nem - vigyorogta. - Szóval?

- Ezt meg, hogy érted?

- Nem engedtek a gázhoz, így elküldtem őket a pics.... a francba ebédig.

- Ó értem. Figyelj, ha téged a főzés megnyugtat, csináld csak.

- Köszi, szóval, mit kérsz?

- Nem tudom - ráztam meg a fejem.

Alice sóhajtott egyet, majd csinált pár tükörtojást és sonkával, paradicsommal és kenyérrel kezdte el enni.

- Mi a baj szívi? Nyúzottnak látszol! – jegyezte meg.

- Semmi....

- Semmi sem volt az este? Na, meséld el mi a gond.

- Alaric visszautasított - mondtam könnyes szemmel

- Umm, mármint a szexet? - kérdezte értetlenül tele szájjal.

- Igen - válaszoltam grimaszolva.

- De hát miért? Már attól beindul, hogy rád néz.

- Mert nem akarja azt, hogy elkezdjük és meggondolom magam. Várni akar a nászéjszakáig....

- Hm, végül is ez is érthető..

- Nem, nem az. Ott feküdtem egy szál bugyiban és inkább aludt!

- Igen, mert nem akarta magát elvinni...

- Hova elvinni? Nem kellett volna sehova se mennünk.

- Úgy értem kiverni... Tudod, ha meggondolod magad, el kell mennie..

- Nem értem Alice ez mit jelent.

- Kielégülni basszus.

- De azt, hogy? Mármint egyedül???

- Úristen, te ezekről semmit nem tudsz? Tökre szűzen házasodtak meg? Semmi önkielégítés?

- Semmi ilyenről nem hallottam még!

- Ó, hova kerültem - kerekedtek el a szemei. - De végül is jó hír, mert akkor Jass sem verte még ki pornóra... - gondolkozott el.

- Ez mit jelent? Elmagyaráznád, kérlek?

- Hát tudod a pasik szoktak olyat, hogy ha feláll a farkuk, addig izélnek a kezükkel, míg ki nem jön belőlük a fehér izé és le nem konyul.

- Aha, értem most már. Na és Rick szokta ezt csinálni?

- Nem tudom, miattad biztos naponta hússzor.

- Na és, hogy tudnám elcsábítani?

- Már elcsábítottad. Csak tudnia kell, hogy nem mondasz nemet…

- És ezt, hogy érjem el?

- Fogalmam sincs. Egyszerűen tudnia kell, hogy nem futamodsz meg akkor, amikor már áll neki.

- Köszönöm Alice - mosolyogtam rá - Ma este nem menekülhet tőlem.

- Na, majd szurkolok. De ha ezt elcseszed, cseszheted a nászéjszakáig az fix!

- Nem fogom - öleltem meg.

Elmosolyodott és visszaölelt, majd befejeztük.