6.fejezet ~ Az igazság kiderül

Sziasztok!
Meghoztuk a következő fejezetet, ami reméljük tetszeni fog nektek:) Új fejit 2 komi után kaptok:)

Katherine szemszöge:

Nem akarok hazamenni. itt minden olyan jó na és itt van Rick is... Aki annyira édes, vicces, okos, kedves és annyira helyes. Az ágyra borultam és sírni kezdtem.

- Kicsi angyalom, miért sírsz? – jött be Rick.

- Holnap reggel hazautazom és soha többé nem látjuk majd egymást.

- Ez nem igaz - ültetett fel. - Én is meglátogatlak és te is bármikor. Sőt, ha nem lenne tilos, akkor elutaznék veled holnap.

- Én nem utazhatok kedvemre Rick. Nekem ha hazamegyek az esküvőmre kell készülnöm, amit nem akarok.

- De én időben megérkezek és megakadályozom az esküvőt. És sokszor meglátogatlak

- Az apám meg majd tömlöcbe vet téged. Bárcsak veled maradhatnék - simogattam meg az arcát.

- Velem leszel. Maradj itt.

- Nem lehet. Alice a városban van, nekem pedig vissza kell mennem. Nem tehetek mást.

- A szerelem legyőz mindent. Veled aludhatok hercegnőm?

- Igen, aludj velem - bújtam hozzá.

- Szeretlek, és aludj csak el - puszilgatta a fejem búbját.

- Nem akarok aludni. Beszélgetni szeretnék és csókolózni.

- Akkor az legyen.

- Mindig emlékezni fogsz rám ugye?

- Igen, fogok - törölte le a könnyeim, majd neki is ki szökött egy. - Azért, a nász éjszakán gondolj rám... - sóhajtotta.

- Mindig csak rád fogok gondolni - feküdtem rá.

- Tudod mit? Inkább... Inkább ne - emelt le magáról. - Felejts el, és légy boldog - mondta és kiment a szobából.

Fogtam magam és utána mentem.

- Rick - öleltem meg hátulról sírva.

- Ne, kérlek - tolt vissza a szobába. - Hallod nem akarom, hogy sírj! De felejts el örökre. Légy boldog a herceggel. Próbáld meg szeretni. Találd meg benne a szépet. Ha engem szeretsz és engem fogsz várni, abba beleőrülsz! Ígérd meg, hogy elfelejtesz és boldog leszel valaki mással...

- Ezt nem tudom megígérni, mert te vagy a nagy Ő. Töltsük együtt az éjszakát - csúszott ki a számon.

- El kell felejtened! Soha többé nem leszünk együtt – hagyta el ismét a szobát.

Sóhajtottam egyet majd letöröltem a könnyeimet. Ha ez akarja akkor ez lesz. Hercegnő vagyok, és van tartásom. Hamarosan Jasper felesége leszek és ez az egész csak egy álom marad. Egész éjjel fent voltam, majd hajnalban elhagytam a házat és a hotelhez mentem ahol felmentem a királyi lakosztályba. Alice és Jasper összebújva aludtak. Ezek szerint összejöttek.. Leültem a nappaliba és vártam, hogy felébredjenek. Az órára néztem fél nyolc. Alaric most ébredezhet...

- Subidubidubi - jött be dalolászva Alice, úgy tíz körül. - Szia Katherine - köszönt mosolyogva és tovább haladt. - Kath? - lépett vissza.

- Jó reggelt Alice - köszöntem neki.

- Ömmm... Felöltözök - rohant vissza.

- Rendben, menj csak - sóhajtottam.

Pár perc múlva Alice elrobogott tusolni és valaki a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Nos, ameddig Katherine zuhanyozik, mi csinálhatnánk valami egészen mást – duruzsolta a fülembe Jass.

- Jó reggelt Jasper herceg - szólaltam meg - Alicet a fürdőben találod.

- Ó, Jézusom, elnézést hercegnő - lépett el. - Kérem, ne forduljon meg.

- Ne aggódj nem áll szándékomban.

Választ nem hallottam, csak azt, hogy bemegy a szobába.

- Igen, király uram, jól értett mindent – hallottam meg a hangját.

Ó apa. Úgy hiányzik. Biztos velem akar beszélni. Az asztalon lévő telefonkagyló után nyúltam. A király, azaz az apám, éppen ezt kérdezte;

- Mit jelentsen ez?

- Jól hallotta uram. Többé nem megyek vissza a szigetre. New Yorkban maradtam. Nem akartam, hogy tudjanak erről, de muszáj, ugyanis ezzel felbontom az eljegyzést.

- Ezt nem teheted Jasper herceg. Emlékezz csak a szerződésre. Tudom,hogy most megijedtél de minden férfi így van vele.

- A tömlöcöt is vállalom, ha elfognak. De élve vissza nem térek. Én meg akarom keresni a szerelmet. A maga lánya elbűvölő, és mint minden jó barát én is az életem adnám a hercegnőért, de ezt a frigyet érvénytelenítem. Többé nem vagyok herceg.

- Gondolj a szüleidre,ránk és a kislányomra. Mi lesz vele? Egyedül nem kerülhet trónra.

- Sajnálom uram, de lássuk be. A sziget hatalmas. Rengetek udvarlója lesz a hölgynek. Talán olyan is, aki szerelmes belé...

- Rendben van Jasper herceg. Megértem a döntését,de a hírt ön közölje vele.

- Én közlöm. A viszont hallásra felséges úr.

Letettem a kagylót. Legalább az esküvő meghiúsult. Most már csak el kell felejtenem Alaric-ot.

- Jass, nem akarom, hogy elmenj – hallottam meg hirtelen Alice zokogó hangját.

- Nem fogok drágám. Veled maradok,mindent elintéztem.

- Hogy? - szipogta a lány. - Csak... Csak miattam tetted ezt?

- Miattunk hercegnőm - válaszolta Jasper. Annyira édesek együtt,hogy megkönnyeztem őket. Felálltam és odamentem hozzájuk. - Nem akarok zavarni,de mennem kell és szeretnék tőletek elbúcsúzni.

- Minden jót Kath - ölelt meg Alice j ó hosszan – De nem maradhatnál mégis, hogy boldog legyél Rickel?

- Nem lehet sajnos. Nekem a népemet kell szolgálnom, és ahhoz kell hozzámennem akit választanak nekem.

- Ez esetben sajnálom – ölelt meg újra a lány.

- Remélem, beleszeretsz az új srácba, ha belém nem tudtál… - sóhajtotta Jass. – Felség – csókolt nekem kezet, majd a homlokomra is adott egy puszit.

- Köszönöm. Örökre a legjobb barátom leszel.

Miután elköszöntem tőlük repülőre ültem és elindultam a sziget felé. Estére meg is érkeztem a palotába ahol egyből szüleimhez mentem.
- Édesanyám,édesapám - hajoltam meg és próbáltam nem sírni.

- Édes kislányom - jött oda anya és megölelt.

- Tán nem Jasper herceg döntése nyomja a szíved? - kérdezte apa.

- Nem apám. Csak elfáradtam az út során.

- Kincsem, te mindjárt sírsz, mi a baj? - ültetett le anyu.

- Van ikertestvérem? - csúszott ki a számon.

- Hogy? - lépett el tőlem anyu.

- Van ikertestvérem? - ismételtem meg a kérdést.

- Ez hogy jutott az eszedbe? - ült le hirtelen és megfogta a hasát.
- Mert találkoztam valakivel aki ugyan úgy néz ki mint én.

- Alice – suttogta.

- Tehát Alicee a testvérem? - gyűltek könnyek a szemembe - Miért adtátok árvaházba? Miért nem engem? - kérdeztem dühösen.

- Nem adtuk... Őt elrabolták - mondta anyu és zokogni kezdett. - Nagyon picik voltatok és betörtek a házba. Mind a kettőtöket el akarták rabolni, de Alice rád tette a takarót és elmászott onnan. Így azt hitték, csak egyedül van és csak őt vitték el...

- Mennyi idősek voltunk? - kérdeztem sírva.

- Kevesebb, mint egy.

- Miért nem kerestétek?

- Kerestük, de amint megtudtuk, hogy a szigeten kívül van… Mi már… - mondta anyu és sírva bújt oda apuhoz, aki a hátát simogatta.

- Édesanyáddal azt hittük, felesleges lenne keresnünk, mert úgy is meghalt…

- Nem halt meg. Én ismertem őt,ahogyan ti is. Most visszamegyek New Yorkba és idehozom őt. Melyikünk született meg hamarabb?

- Ő...

- Elhozom a nővéremet. Újra együtt leszünk.

- Várj... Ő... ő volt itt?

- Ühüm. Találkoztunk New Yorkban és helyet cseréltünk egy időre.

- Nem bírta sokáig... - jegyezte meg apu.

- Mert nincs ehhez hozzászokva. Hiányzott a családja. Ahogyan nekem is szörnyen hiányoztatok.

- Hívd meg akkor.

- Hajnalban indulok.

- És ha nem jön? Ha a családjával akar maradni?

- Biztos jönni fog. Ne aggódjatok - öleltem meg őket.

- De most gyere enni velünk.

- Rendben - bólintottam - Mi a vacsora?

- A kedvenced.

- Rakott karfiol? - kérdeztem és újra könnyezni kezdtem.

- Hát még szép. De miért sírsz? New York-ban nem volt?

- Nem sírok - töröltem le a könnyeim - Papa nem választhatnék magamnak én férjet?

- Talán máris kinéztél egy jó kis herceget?

- Nem herceg de ő a legtökéletesebb férfi a földön.

- Hát, ha nem nemes...

- Papa...

- Nem érdekel Katherine. Neked egy herceg kell, aki majd királyként elvezeti a szigetet. Ebben a témában nem vitatkozom.

Bólintottam majd vacsora után ágyba bújtam