5.fejezet ~ "Te vagy életem első szerelme. Veled volt az első csókom, és veled akarok először szeretkezni. "

Sziasztok!

Az új fejezettel kicsit sokat késtünk, tudjuk. De meg van rá az okunk. Nem tudjuk mennyire igaz, de úgy érezzük, hogy az első fejezetet sokkal többen olvasták, mint a többit.

Persze, talán ez nem ok, de többi határozottan az:

- Katherine költözött, így nem tudtunk írni.

- Alice számítógépe elromlott, így ismét csúszott az írás.

- Alice nyaralni volt a barátnőjével és Katherine volt az idegenvezető.

A jövőre nézve pedig annyi, hogy egyetemre fog menni Alice, de próbálunk minimum havonta egy fejezetet hozni, de ha időnk engedi akkor hetente vagy kéthetente jön egy fejezet.

Nem is szaporítom tovább a szót.

Jó olvasást!

Alice&Katherine

Ui.: A végén 18+ os jelenet lesz. Aki nem bírja ne olvassa, mivel nem burkoltan írtunk... ;) Nem is durva, pont jó. Azt hiszem... :)

Alice szemszöge:

Este a családommal és New York-kal álmodtam. Annyira hiányzik mindenki, főleg az én édes kis pacim. Na meg persze a többiek is. Reggel arra keltem, hogy ez csak álom volt és egy szolgáló áll az ágyamnál.

- Jó reggelt hercegnő. Itt a szokásos reggeli barack tea.

Ó, legalább valami normális is van ebben az elcseszett kastélyban.

- Köszönöm Leila. Te nem iszol velem? - mosolyogtam rá.

- Nem hercegnő. Elkészítem a fürdőjét - mondta és a hatalmas fürdőszobába sietett.

- Ne kérlek. Csak tusizok.

- Ne butáskodjon kisasszony.

- Nem... Nem érzem jól magam... Nagyon fáj a fejem és a hasam - hazudtam. - Szólna édesapámnak és édesanyámnak, hogy ma nem mennék velük a kis árvákhoz?

- Természetesen - hajolt meg előttem majd elment.

Magzatpózba összegubóztam és csak vártam.

Hamarosan a király és a királynő jött be hozzám.

- Katherine drágám - ült le mellém a nő.

- Édesanyám - néztem rá. - Apám - néztem a királyra. - Engedelmükkel, ma pihengetnék.

- Mi ütött beléd te lány, hogy magázol minket? - kérdezte a férfi.
- Persze kicsi Katherine pihenj csak - mondta a nő

- Köszönöm - csordultak le a könnyek az arcomon.

- Na mi a baj kis drágám? - ölelt meg a királynő.

- Semmi, tényleg - toltam el magamtól. - Biztos csak gyomorrontás. Üdvözlöm a kicsiket.

- Nem megyünk sehova. Itt maradunk és vigyázunk rád úgy, mint mikor kicsi voltál.

Kész, eltörött a mécses és csak zokogtam. Haza akarok menni anyuhoz és apuhoz...

- Nem akarom. Majd Leila vigyáz rám - ziláltam.

- New Yorkban történt valami?

Igen, történetesen ott születtem, ott éltem le az életem, de egy elkényeztetett liba miatt vagyok itt...

- Mondom, hogy csak magányra vágyok!!!

- Rendben életem, de ha szükséged van rám csak szólj és itt vagyok.

- Oké - sóhajtottam. Amikor kimentek tovább zokogtam. - Leila, ide adnád a telefonom és elhagynád a szobám?

- Persze kisasszony.

Miután kiment felhívtam anyut. Alig vártam, hogy végre felvegye.

- Szia nyuszifül – köszönt.

- Szió. Anyu, én annyira szeretlek és annyira hiányzol. Ugye tudod, hogy sose utáltalak? - kérdeztem és már az arcomat ellepték a könnyek.

- Tudom, hogy szeretsz Alice. Én is téged kicsim. Mindjárt hazaérek és bemegyek hozzád, rendben?

- Az nem... Nem is rossz ötlet. Anyu, énekeld el nekem azt a dalt, amitől meggyógyult a hasam.

- Most édesem? Vagy majd otthon?

- Most, kérlek szépen - mondtam sírva.

- Rendben van édesem, csak ne sírj - mondta anyu és énekelni kezdett.

Hallgatni kezdtem és lassan, de biztosan megnyugodtam. Megköszöntem neki és mondtam Leilának, hogy hívassa be Jasst. Kicsit még fáj a hasam, de nem vészes. A király és a királynő csak este jön haza, így oké minden.

- Jó reggelt hercegnőm - csókolt kezet Jasper - Csak nem sírtál szépségem?

- De - bújtam hozzá. - Figyelj Jasper imádlak és én vagyok a legboldogabb ember a Földön, hogy találkozhattam veled és egy pillantás után, máris beléd szerettem. De hiányzik az otthonom, a bátyám, az apám és főleg anyuci, de nagyon. Na meg persze a pacim is. Így a szüleimtől kérek engedélyt arra, hogy még egy hetet tölthessek ott... De egy hét után ismét Kath tér vissza. Ugyanis, valljuk be Jasper, előbb vagy utóbb mindenkinek feltűnne a csere és nem akarok tömlöcbe kerülni, vagy ilyesmi... Szeretlek, de nem tudok itt élni. Azt tudom elintézni, hogy egy hétig ott legyél velem New Yorkban... - dőltek belőlem a szavak, majd lehajtottam a fejem.

- Bárhova követlek téged, bármennyi időre, csak ne sírj többet kedvesem. Nem akarlak szomorúnak látni. Könnyek helyett boldogságot akarok a szemedben látni - simította meg az arcom Jass.

- Te vagy a világon a legédesebb pasi - csókoltam meg lágyan. - Elmegyünk lovagolni?

- Ahova csak akarod édes kis Alice-em - csókolt meg.

- Akkor egy óra múlva a pályán, jó?

- Ott várlak szerelmem - csókolt kezet és távozott.

Megbeszéltem a királlyal és a királynővel az utazás dolgot, amibe belementek. Jasper is velem jöhet. Ez de jó lesz. Holnap kettőkor indulunk a magánrepülővel és hatra már meg is érkezünk. Első dolgom volt felhívni Katherine-t, hogy ezt elmondjam neki.

- Ne haragudj, de eddig bírtam - sóhajtottam a mese után.

- Nem bírnád még ki hónap végig? Kérlek Alice. Nem mehetek még vissza a szigetre.

- Ne haragudj, de nem... Mint mondtam, mindenki hiányzik és eddig bírtam nélkülük...

- Rendben van - sóhajtotta.

- Holnap este hatkor ott leszek. Utána van egy heted, de nem több. Ja, ha anyuci hazaér, puszilgasd meg helyettem, mond neki, hogy szereted és hogy a daltól már nem fáj a pocakod.

- Oké. Figyelj Al ne haragudj a tegnapiért, nem akartalak megbántani. Neked tökéletes életed van...

- Nem haragszom, csak ideges voltam. A tied is jó lenne, ha ehhez szoktam volna hozzá..

- Ugyan már, hisz mindig úgy kell viselkednem mintha tökéletes lennék. Hozzá kell menne egy férfihez, akit nem is szeretek. Kit áltatunk, szörnyű életem van! Semmihez se értek! Nem tudom mi az a tepsi!- mondta idegesen.

- Ó, szívem - sóhajtottam, majd beszélgettünk még egy kicsit. Tettem egy jó nagy összeget a telefonomra, ami kibírja egy évig, utána meg elmentem Jasper-rel lovagolni.
- Elég korán sötétedik... Milyen évszak van? - érdeklődtem.

- Nem azért sötétedik mert lenyugszik a nap, hanem vihar jön. Méghozzá nem is kicsi.

- Akkor forduljunk vissza... - pánikoltam.

- Ráérünk még, messze a vihar, és a közelben van egy vadászház, ami a tiétek.

- Akkor szálljunk meg ott - mosolyogtam rá.

- Rendben van, de még lovagoljunk egy kicsit. Ha elkezd esni vagy felerősödik a szél, akkor elindulunk - mondta időjós Jasper. Annyira édes.

- Persze - bólintottam. - Verseny az erdőig?

- Nem tudod mire vállalkozol - mosolygott és vágtázni kezdett.

- Elképesztő, hogy egyes hercegek, hogy fent hordják az orrukat - vigyorogtam a célnál. - Ugyanis én győztem - nevettem.

- Kéri a jutalmát hercegnő? - incselkedett velem Jass herceg.

- Igen - vigyorogtam rá.

Leugrott a lováról, majd engem is leemelt

- Hercegnő - hajolt meg majd megcsókolt.

Forrón csókoltam vissza.

- Remekül lovagolsz.

- Köszi. Ez az életem. Kicsi korom óta lovaglok - mondtam és leszakadt az ég.

- Gyere menjünk - segített fel a lóra majd ő is felült a sajátjára és vágtázni kezdtünk.

- Csókolózás a szakadó esőben. Ez olyan romantikus - mondtam a ház előtt és lekaptam Jasst.

- Igen tényleg az – mosolygott. - Kikötöm a lovakat a kis karámba addig te menj előre.

- Ühüm - csókoltam meg újra és bementem. 

Ahhoz képest, hogy kis vadászház óriási. Körbe jártam a kis mini palotát és megnéztem a képeket. Olyan boldog Katherine, annyira nem értem ezt a csere dolgot... Ó, és Istenem, milyen rossz lesz Jasper nélkül. Úgy fog hiányozni... Sebaj, majdcsak megtalálom az igazit...

- A lovak biztonságban vannak - jött be Jass. - Begyújtok a kandallóba nehogy megfázz.

- Te mindenhez értesz? - csimpaszkodtam a hátára.

- Azért azt nem mondanám. Jó a hátamon? - kérdezte nevetve.

- Nagyon - kezdtem el csókolgatni a nyakát. - Le kéne vetkőznünk, csurom vizesek vagyunk... Utána meg tiszta ruhát venni és ágyba bújni - suttogtam a fülébe.

- Fent az emeleten megtalálod Katherine szobáját, ott találsz száraz ruhát.

Amint tüzet rakott felém fordult én pedig lehúztam a pólóját.

 - Hú, de szép - simogattam a mellkasát. A falnak nyomtam és csókolgatni kezdtem.

Felsóhajtott, majd a vizes hajamba túr

- Ugye nem akarod, hogy rajtam maradjanak a vizes ruháim és megfázzak? - cirógattam a testét.

- Nem akarom - mosolygott majd vetkőztetni kezdett.

- Ez az - suttogtam, és megcsókoltam.

Felemelt, majd elindult az emelet felé.

- Olyan gyönyörű vagy hercegnőm.

- Te is az vagy. Dögös. Annyira kívánlak - karoltam át a nyakát. - Nem érdekel, hogy egy napja járunk, és lehet, hogy egy hét múlva soha többet nem találkozunk... Te elveszed  Kathernie-t, én meg talán pár év múlva hozzá megyek valakihez... De akarlak. Feküdjünk le Jass, kérlek.

- Ahogy csak akarod szerelmem - felelte, majd hamarosan már meztelenek is voltunk.
- Azta, de nagy - kerekedtek el a szemeim, mikor megláttam a férfiasságát.

- Ezt jó hallani - mondta nevetve és csókolgatni kezdett.

- Imádom a csókjaid - suttogtam és megmarkoltam.

- Én is a tiedet.

Mozgatni kezdtem a kezem fel-le.

- Hú. Ez jó - nyögött fel.

- Nekem is - vigyorogtam és folytattam.

- Mohst éhn... - nyögte.

- Oké - haraptam az ajkamba és elengedtem.

Felém hajolt, majd csókolgatni kezdett miközben simogatni kezdett ott.

- Azta - sóhajtoztam. - Ez nagyon jóh.
Oké, igazából még nem csinált semmit, de én már most meggyulladok. 

- Nekem is - mosolygott rám, majd kifeküdt mellém.

- Többet akarok - néztem a szemeibe.

- Rendben hercegnőm - mondta, majd a nyelvével kezdett kényeztetni, ami már majdnem megőrjített, aztán pedig felém magasodott, megcsókolt és az egyik ujjával behatolt.

- Ahh - sóhajtottam fel. - Ne hagyd abba - ziláltam.

- Nem fogom - vigyorgott és tovább kényeztetett.

Markolászni kezdtem a lepedőt és nyögtem.

- Ne kínozz tovább! - könyörögtem neki.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte suttogva.

- Igen. Te vagy életem első szerelme. Veled volt az első csókom, és veled akarok először szeretkezni. Nem mellesleg látom, te is akarod már - simogattam meg a merev férfiasságát.
- Igen, akarom - mosolyodott el, majd óvatosan behatolt.

Lehúztam egy csókra, hogy az ajkába harapva eltereljem a figyelmem az apró fájdalomról. Forrón csókolt vissza, majd mozogni kezdett, én pedig csak nyögtem és nyögtem, miközben zilálva simogattam a hátát. Érzetem, hogy menten meggyulladok. Egyre csak fokozta a tempót, én pedig egyre jobban élveztem. 
Hamarosan a fájdalom teljesen megszűnt és csak a gyönyör maradt. Lábaimmal átkaroltam a derekát, hogy mélyebben legyen bennem.

- Imáhdhlak – ziláltam.

- Én ish tégedh...

- Gyo…gyorsabban – nyögtem ki.

Nem mondott semmit csak gyorsított. 

Hamarosan pedig egy új, fantasztikus érzés kerített a hatalmába. Igen, ez lesz az. Hangosan nyögve mentem el. Miután a légzésünk beállt a normális tempóba, hosszú percekig tartó csókolózásba forrtunk össze, majd a mellkasára hajtottam a fejem és így aludtunk el.

Tetszett?

Csatlakozz a Facebook oldalunk lájkolói közé:

Katt & Lájk :)