1. Fejezet ~ Két élet

Sziasztok!

Egy kis rövid bemutatkozással kezdenénk. Ketten írjuk a történetet. Egyikünk Katherine, másikunk pedig Alice.

Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy Alice és Katherine két különböző személyiség, ám a külsejük ugyanolyan. Annyi eltéréssel, hogy egyikük szőke, másikuk barna.

Nem is szaporítanánk tovább a szót. Jó olvasást kívánunk. Ha tetszett iratkozzatok fel és hagyjatok egy kis komit nekünk.

Üdvözlettel:

Alice & Katherine

Katt a képre, hogy a Facebook oldalunkra juss :)

Katherine szemszöge:
 Katherine Anne Brandon Rivaldi vagyok 21 egy éves hercegnő.. Igen egy hercegnő, méghozzá egy kis sziget hercegnője. A szüleim a király és a királynő a legrendesebb és legszerethetőbb szülők a világon. Kiskoromban maga volt az álom ez az élet, hogy szép ruhákban járhattam, hogy mindent megkaptam... De ma már csak egy normális életre vágyok, barátokra, elkövetett hibákra, és szerelemre. Ezt viszont soha nem kaphatom meg. Helyette hozzá mehetek egy herceghez, akit nem szeretek. Kibámultam az ablakomon, ami a tengerre nézett. Ott álltam egy jó darabig, majd jött a szobalányom.
- Hölgyem. Jasper herceg van itt.
- Köszönöm Leila. Kérlek, vezesd őt a kertbe. Ott óhajtom fogadni őt.
- Rendben - hajbókolt és kiment.
Sóhajtottam egyet, majd felvettem a legyezőmet és elindultam a teraszra.
- Jasper herceg – bólintottam, mikor odaértem.

- Katherine hercegnő. Gyönyörű ma is, mint mindig - csókolt nekem kezet. - Édesapám küldött, miután beszélt a tieddel, hogy megbeszéljük az esküvő időpontját.
- Az időpontot utólagos engedelmeddel már kitűztem. Másfél év múlva kerül rá sor.
- Másfél év? Köszönöm - mosolyodott el.
- Nincs mit köszönnöd herceg. Minél később kell megköttetni ennek a frigynek.
- A soha lenne a legjobb időpont...
- Véleményem szerint is. Kár, hogy apáink másképpen gondolják.

- Olyan jó lenne szerelembe esni... Jó, hogy ezen a szigeten élek. A korombeliek előtt szégyellnem kéne, hogy még nem voltam senkivel...
- Ahogyan nekem is - ültem le. Hányingerem lett, ha belegondolok, hogy vele kell majd lefeküdnöm, és gyerekeket szülnöm neki.
- Jó barát vagy Kath, de semmi több, ne haragudj.
- Hidd el én is ezt érzem. De talán majd idővel megszeretjük egymást úgy, ahogyan őseink is tették.
- Majd az első csókunk előtt... Vagy után - grimaszolta.
- Igen. Talán - sóhajtottam.
- Idebújsz? - tartotta ki a kezeit. - Mint régen, amikor megfogadtuk, hogy örökké barátok leszünk...
Elmosolyodtam, majd felálltam és hozzá bújtam.
- Nekünk is jár az igaz szerelem, nem? - néztem rá könnyes szemmel.
- Persze, hogy jár - puszilta meg a homlokom.
- Holnap elutazom egy hétre.
- Milyen ügyből?
- Mondjuk úgy ez egy elő nászajándék nekem a szüleimtől.
- Értem. Merre mész? Nekem mennem kell?

- Nem kell jönnöd. Csak egyedül megyek.
- Ámen - ölelt magához. - Jó szórakozást, bárhol is legyél.
- Köszönöm herceg. Mellesleg New York-ot nézem meg.
- Az szép hely. Most viszont én távoznék - csókolta meg a homlokom.
- Ahogy óhajtod – mosolyogtam. - Amint hazaérkeztem beszélünk.

- Természetesen. Szép estét.

- Neked is!
Miután a herceg távozott lefeküdtem, és készültem a holnapi utazásra.

Alice szemszöge:
 Mary Alice Brandon vagyok. New York-ban lakom anyuval és az ő férjével, akivel, apu halála után pár évvel jött össze és ő történetesen a legjobb barátom apja.

Jelenleg egy bárban vagyok Alaric-kal és iszogatok.

- Nem hiszem el Rick, hogy évek óta ezt elhiszik - nevettem és hozzá bújtam.

Alaric-kal azt tettetjük, hogy 16 éves korunk óta együtt járunk, csak hogy ne tűnjünk ki.

- Pedig látod - nevetett.
- Kérdezték, hogy milyen vagy az ágyban - grimaszoltam. - Pedig még csókolózni, se csókolóztunk.
- Remélem ódákat zengtél a képességeimről - bökött oldalba.
- Ha te azt tudnád - vigyorogtam. - Istenem, huszonegy vagyok és még nem is csókolóztam. Ez olyan gáz - néztem Rick szemeibe.
- Hát ha akarod ezen segíthetünk - bolondozott Rick.
- Mmm - emelkedtem lábujjhegyre.
- Na jó. Hazaviszlek - dobott a vállára.
- Hé, na tegyél le - kalimpáltam. - Pasizni akarok. Szerelmet akarok - csorogtak ki a könnyeim.

- Mindennek eljön az ideje hugi. De hogy részegen alád vágjon valaki nem valami jó ötlet.
Addig vergődtem, míg vele szembe nem kerültem.

- Én józan vagyok, csak az jutott az eszembe, hogy minden film végén a csaj a legjobb barátjával jön össze. És ha mi is így vagyunk, nem akarok többet várni, már ez is sok volt - hajoltam az ajkaihoz.
- Aha, csak ez nem a film te lüke hanem a valóság. A legjobb lesz, ha hazaviszlek és ágyba duglak. - Hm, de rossz vagy - nevettem és átkaroltam a nyakát, hogy ne essek le.
- Miért? - nevetett.
- Máris ágyba akarsz dugni - vigyorogtam, mint egy hülye. Na jó, tényleg sokat ittam, de ez érthető. Én vagyok az egyedüli szingli lány.
- Igen, hogy kialudd magad! Te vagy a rossz Alice.
- Nem tetszem neked – sírtam el magam.
- Egy bombázó vagy de barátságon kívül nem érzek irántad mást.
- Senki sem szerelmes belém - sírtam magam álomba.

Aludtam is egy jó nagyot, s sajgó fejjel ébredtem fel.
- Hogy érzed magad? - kérdezte reggel Rick.
- Jól?!
- Ez nem volt valami meggyőző. Tessék egy kis tea.
- Köszi - ittam bele. - Bocsi a tegnapiért. Majdnem lekaptalak, fúj - grimaszoltam nevetve.
- Igen ez pontosan így volt – helyeselt.
- Fúj. Már ne is haragudj, de nem vagy az esetem - nevettem és a teámba kortyoltam. - De megengedem, hogy italom továbbra is te ízesítsd - játszottam meg a hercegnősdit.
- Igen is Alice hercegnő - hajolt meg viccesen előttem.
Komolyan ránéztem és kitartottam a kezem.
- Mit csináljak? - kérdezte.
- A kézcsókom hol marad?
- Én inkább maradok ennél - mondta és csikizni kezdett.
- Áhh, héh, neh - nevettem.
- Elnézést hercegnő, mondott valamit?
- Ehengehedjehel - nevettem és tovább kalimpáltam. Kikészít. Tudja, hogy nagyon csikis vagyok.
- Rendben van, de csak azért mert elkések melóból.
- Puszi - pusziltam meg az arcát.
- Aztán csak óvatosan ma. Másnapos vagy - suttogta és lelépett.
A másnaposságból csak annyi lett, hogy nem mentem suliba. Anyucika, leigazolja. Én inkább elmentem a pacikámhoz és órákon keresztül csak lovagoltam. Amikor megéheztem, elmentem a kínaiba és rendeltem a kedvenc mézes husimból egy nagy adagot, majd megosztottam ezt Alaric-kal. Öt fele, pedig a parkban sétáltam. Addig mentem, mendegéltem, míg neki nem mentem valakinek. Hát igen. Az én formám.
 - Ó bocsá... - nat.

Amikor felnéztem a lányra elállt a szavam. Itt álltam a szőke magammal szemben. Alig akartam hinni a szememnek.