2. Fejezet ~ A tanítás

Sziasztok!
 

Mivel van hat követőnk és két ember kommentelt + nekem van még három ismerősöm, akik egyik közé sem tartoznak, így úgy döntöttünk, nem várunk egy hetet, hanem hozzuk most az új fejezetet.

Hagyjatok kommentet (most már lehet névtelenül is, nem kell bejelentkezni a google fiókba, ha nem akarsz), kövessetek minket és lájkoljátok a Facebook oldalunk, ahova a képre kattintva juthattok:

Katt & Lájk :)

Jó olvasást!

Alice&Katherine

Ui.: Alice kicsit szabad szájú, így nem egy helyen lesz trágár szó, amiért elnézést is kérünk.

Katherine szemszöge:
Az utam remekül telt New Yorkba. Egész nap a városban járkáltam. Mikor a parkban nekem jött az a lány nem hittem a szememnek. Úgy nézett ki, mint én csak barna hajjal.
- Ó te jó ég! - szólaltam meg egy idő után.
- Aztakurva! – sikított fel.
- Ez lehetetlen...
- Mi a szent szar? – szócsatáztunk.
Ennek a lánynak a beszéde bántja a fülemet. Hihetetlen mennyire hasonlítunk. Többet kell róla megtudnom...
- Kérlek, kövess - mondtam és elindultam.
- Ez de baró. Várj már - ugrott elém. - Te marslakó vagy?
- Nem. Mi a neved, te lány?
- Alice. Mary Alice Brandon. Valami király volt az apám, de kétlem akkor nem dugott volna az árvaházba... De te meg ki a jó isten vagy? És miért viselkedsz úgy, mint valami 17. századi úrinő...? WOW, basszus tudom. Időutazó vagy!! Régen szőke voltam? Áh, lehetetlen, szerintem csak részeg vagyok még.
- Nem vagyok időutazó. Egy kis sziget hercegnője vagyok. Katherine Anne Brandon Rivaldi. Most pedig kövess.

- Bahw, hosszabb név nem volt? Várj. Azt mondtad Brandon?
- Igen azt - bólintottam.
- Mint én...
- Egész fura. De megtennéd, hogy a lábad járjon a szád helyett?
- Na jó, te zakkant vagy - indult el a másik irányba.
- Várj már. Van egy ajánlatom számodra!
- Lökjed – vigyorgott. - Figyelek. – nézett rám.
- Ezt ne itt beszéljük meg – mondtam. Komolyan fáj a beszédétől a fejem.
- Hahj – forgatta meg a szemét és utánam jött.

A szállodába érve felmentünk a királyi lakosztályba.
- Szeretnéd kipróbálni milyen egy hercegnő élete?
- Még jó – vágta rá rögtön.
- Mit szólnál ahhoz, ha egy időre helyet cserélnénk? Nem tudom mi az oka hasonlóságunknak, de ez egy remek alkalom, hogy átlagos életet éljek pár hétig.
- Vannak cuki fiúk nálad? Lovak? Kínai? Meki? - kérdezősködött rögtön.
- Mi az a Meki? Nem nincsenek kínai emberek. Van vagy száz lovunk. Férfiak is élnek nálunk.
- Kínai kaja... McDonald's...
- A szakács az készít, amit csak akarsz, de olyan Mc izé nincs.
- Akkor kizárva. Nem megyek. Na meg nem hagyom itt a nevelő szüleimet és Rick-et - tiltakozott hirtelen.
- Kérlek. Csak egy hónap. Szeretnék csak egy kicsit normális lenni!
- Nem, ne haragudj, de én nem tudok ilyen idegesítő lenni, mint te - indult el a kijárat felé. - Nincs kínai és meki. Jesus – motyogta.
- Persze megértem döntésed. Most távozhatsz - sóhajtottam.
- Bakker, akkor is elhúztam volna, ha nincs rá engedélyem!!! – akadt ki.
- Alice csak egy percre maradj még.
- Minek? Én nem megyek sehova...
- Csak gondolkozz el rajta. Egy hétig a városban vagyok, ha döntöttél közöld velem. A helycsere pedig neked is jó lenne.

- Távol lennék mindenkitől, akit szeretek. Ez az én világomban nem jó... És ha összeveszek valamelyik barátnőddel?
- Ez alatt az egy hét alatt megtanítanálak, hogy viselkedj és elmondanám, hogy ki-kicsoda. Vagy nem akarod megtudni miért is hasonlítunk? Lehet, hogy rokonok vagyunk vagy a hasonlóságunk és életkorunk alapján ikrek.
- Nem, mert ha kiderül, hogy valóban ikrek vagyunk, akkora hisztit levágok, hogy azonnal száműznek... - vágta rá rögtön.
- Igazad van, nem lehetünk ikrek - néztem rá. Egy hercegnő nem viselkedik így, ahogyan azt Ő teszi - Szóval gondolkozni fogsz a dolgon? - kérdeztem újra.

- Nem és hagyjál békén - vágta be maga után az ajtót.

Alice szemszöge:
Miután hazaértem, sikeresen összevesztem az anyámmal, így még aznap este visszamentem a klónomhoz, hogy benne vagyok a cserében.
- Egy hetünk van, hogy hercegnőt faragjak belőled. Minden időre szükségünk van. Először is, ami a legfontosabb, a beszéd, a járásod és a tartásod. Túl laza és szétcsúszott vagy. Egy hercegnő nem ilyen. Húzd ki magad, tartsd egyenesen a hátad, a tekinteted legyen büszke és egy kicsi szigorú - pattogott rögtön Kathy hercegnő. Azt hiszem, öngyilkossági hajlamaim vannak...

- Magyarul legyek egy fuldokló pulyka? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem láttam még olyat - nézett rám értetlenül - De ha te igen, és az így néz ki akkor igen, legyél olyan.

- Mondd, hogy nem vagy vega.
- Nem vagyok az. Egészségesen étkezem, amibe a hús is beletartozik.
- Ó, Istenem két nap után ki fogok készülni. Hallod, én nem tudok így beszélni – nyafogtam.
- Nekem se lesz könnyű elsajátítanom a beszéded...
- Hát pedig ezt könnyebb, mint a tied.
- Nem cseppet sem az. Ne kötözködj, kérlek, hanem engedd, hogy tanítsalak. Közben te is okíthatsz engem Alice – beszélt ismét kőkorian.

- Ámen. Figyelek.
- Húzd ki magad, egyenes háttal ülj, és járj. A lábaidat ne dobáld. Kifinomultan kell beszélned - mondta és vagy két órán keresztül be nem állt a szája. Ilyen sem volt még, de ülve aludtam el. - Alice Mary Brandon - szólt rám - Egy hercegnő nem alszik el, csak mikor már visszavonult a szobájába és egyedül van.

- Ugye nincs megszabva, mikor kell kelnem? - tértem rá a lényegre.
- Nem nincsen, de nem aludhatsz egész nap. Tíz után már illetlenség aludni.

- Bahw, ez már most kurvára idegesítő - fújtattam.
- Ezt a szót és az ehhez hasonlóakat lehetőleg kerüld el.

- Igen is, hölgyem – hajoltam meg.

- Na ez már egész jó. Ha király vagy a királynő, azaz a szüleim hívatnak, ezt mond és így hajolj meg – okított tovább.

- Ez most vicc? – akadtam ki.

- Nem, nem az.

- A saját szüleimet magázni kell, meg ilyen idegesítő faszságokkal tukmálni?

- Nem kell magázni, de érkezéskor és távozáskor meg kell nekik adni a tiszteletet - felelte, és úgy állt, mint aki karót nyelt.

- Hát a csá fater után, ez elég nehéz lesz.

- Ó te jó ég. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

- Jó, azért ez erős túlzás volt. Szia apa, szia anya… - mentegetőztem.

- Ez is megfelel, de a meghajlást ne feledd.

- Te pedig igen. Soha senkinek! - vágtam rá gyorsan.

- Rendben megértettem. Nincs meghajlás.

- Sőt semmi idegesítő hercegnős nyavalya...

- Igyekezni fogok, hogy olyan egyszerűen viselkedjek, mintha te lennék.

- Az első szabály az, hogy nincs szabály.

- Ezt, hogy érted?

- Nincs semmi idegesítő úri izébizé. Te döntöd el, kivel hogy viselkedsz. De ha nagyon nem boldogulsz, mondd el a cserét Rick-nek. Ő majd segít!

- Rick? Az udvarlód? - mosolygott rám Kath.

- Ó te magasságos ég! Ezeket a szavakat tanítják?

- Miért mi a baj az udvarló szóval? - kérdezte.

- Az, hogy ebben a városban drágám ezt 1800-ban használták utoljára. Vagy már akkor sem. Pasi, vagy szerető, ha nem hivatalos – kacagtam. – És nem. Gyerekkorom óta a legjobb barátom. Az ő apja és az én nevelő anyukám összeházasodtak, miután a nevelő apám meghalt. Egy házban lakunk, egymás melletti szobákban. Eljátsszuk, hogy járunk, de amúgy nem vagyunk együtt, csak így koptatjuk le a kéretlen udvarlókat… Sajna nincs pasim, de ha fogsz egyet, azt megköszönöm – nevettem. – Na és te párkapcsolatban állsz valakivel? – blöe. Hánynom kell ettől a dumától.

- Igen van egy vőlegényem, de egyikünk se akarja ezt a frigyet. Jasper herceg a legjobb barátom - felelte.

- A mit? - grimaszoltam.

- Vőlegény. Tudod, nálunk nem mi választunk pár, de ne aggódj, nem kell vele érintkezned. Az esküvőre nem most kerül még sor.

- Azzal tisztában vagyok, de akkor a frigy az az esküvő?

- Igen. Nem hallottad még ezt a szót?

- Hát nem… Ha valami vén faszi, akkor nem is érintkezek vele - tiltakoztam rögtön. A filmekben mindig ez van. Fúj.

- Huszonnégy éves és egy tipikus szőke herceg.

- Ó, és szűz még? – csillantak fel a szemeim.

- Igen persze, hogy az. A nászéjszakán érintkezhetünk csak.

- Komolyan? Ú, de durva... De tényleg rohadt para. Tiszta őskor...

- Nálunk ezek a hagyományok, legalábbis a királyi családban.

- Na de csók már biztos volt - böktem oldalba.

- Nem nem volt.

- Oh, értem. Van róla fotód? - csillantak fel a szemeim újra.

- Nem nincsen. De úgy is meg fogod ismerni, mert minden nap találkozunk.

- Szupcsi.

- Inkább remek, pompás vagy nagyszerű.

- Fenomenális – vigyorogtam.
- Igen, kezdésnek ez is jó - ült le egyenes háttal és rendelt egy kis kaját. Ételt.
 

Egy hétig senki nem látott, mert Katherine-nel folyton egymást okítottuk. Ahhoz képest, hogy hercegnő, rendes lány és sokat nevettünk együtt. Többször ki is sminkelt, hogy megmutassa, hogy kéne kinéznem. Amit tényleg roppant módon élveztem.

(Igen, ténylegesen irónia volt)